A futással, mint sporttal mindig is meglehetősen érdekes volt a kapcsolatom. Fiatalabb koromban nem szerettem, mert amikor kötelezően futnom kellett, mindig el akartam ájulni. Főleg, amikor úgy fájt az oldalam a bordám alatt, hogy utána szinte percekig nem tudtam megszólalni, annyira kapkodtam a levegőt. Másrészt volt esetek, amikor betegségek után is kellett kötelezően futni (pl. megfázás), ami nem tett jót a lelkületemnek.
Ezért sem értettem azt, hogy hogyan tudnak az emberek több 10 km-eket futni, úgyhogy szinte meg sem kottyan nekik. Jó természetesen tudom, hogy amit látok, több év munkájának az eredménye. Valamint ezek hobbi/profi sportolók is valahol elkezdték.
Azért nekem is voltak próbálkozásaim a futással, amik kisebb-nagyobb eredményeket hoztak. Még amikor otthon laktam akkor elkezdtem a közeli Csónakázó-tó mellett futni (1 kör volt 1 km), 3 kör volt a maximum, amit egy huzamba lefutottam több hetes gyakorlás után. Ez akkoriban azt hittem elértem a maximumomat. Majd jött egy Méregtelenítő kúra, amikor is 1 hónapon keresztül kellett minden nap 30 percet futni. Végén már elég jól ment a futás és a szokásos fájdalom is elmúlt. De egy idő után abbahagytam, mert valahogy éreztem, hogy nekem inkább a tánc való.

Azért időről-időre inspirálódom a barátaimtól/ismerősöktől, de leginkább a mostani motivációmat Tatár Csilla régi videója indította be. Na meg másik nagy kedvencem dr. Zacher Gábor, akinek karácsony környékén (6 C°-ban 6-7 km-es futása után bejelentkezett az FB-n, hogy „Elég jó idő van a futáshoz, kezdjenek el futni!”) Kezdtem szégyellni magamat, hogy erre nem vagyok képes.
Elég nagy a gyerek ahhoz, hogy ismét belevágjak a futás projektbe, de ezúttal ésszel akarom. Úgyhogy már voltak előkészületek, vettem futócipőt a közeli nagy futóboltban, beszereztem az edzés utáni étrend kiegészítőket, hogy másnap is ki tudjak kelni az ágyból. Majd múlt hétvégén megtörtént az állóképesség felmérése.
Ami meglepően jól sikerült. 3 km-t futottam egyfolytában, átlagban 7 km/h-s tempóval, ami szerintem elsőre nem is rossz. Már össze is gyűjtöttem az okokat, mert ez az eredmény nem véletlenül jött. (pl. tánc, állandó erősítő edzések) Futás közben végig vigyorogtam, és kezdtem megérezni azt, ami a legtöbb futó mond, hogy miért csinálja. Mert tényleg kitisztítja az elmét, és lehet közben tervezni az életünket.
Innen is szeretném megköszönni azoknak a barátaimnak/ismerőseinek a futással való posztját, a beszélgetéseinket, mert ezzel is motiváltak, hogy végre folytassam ezt a sportot. Régebben azt mondtam volna, hogy soha nem mennék el futófesztiválra, ma már nem tartom elképzelhetetlennek. Köszi mégegyszer! ❤️🏃🏻♀️






