Véleményem az MLM-ről.

(forrás:pexel.com)

Kipróbáltam, nem vált be. Nem vagyok hálózatépítő típus, és nem is akarok az lenni. Pedig mondják, hogy csak a munkát kell beletenni, és akkor jönni fog az eredmény. És bárki meg tudja csinálni, csak akarni kell. Na ez, amit nem hiszek el. Ez egy kőkemény szakma, amit úgy hívnak, hogy értékesítő.

Ehhez egy bizonyos lelki alkatnak kell lenni. Ha valaki meg is tanulja a szabályokat, hogy hogy kell csinálni, akkor sem 100%, hogy éles helyzetben menni fog. Főleg, hogy többször is azt tapasztaltam az, hogy vannak olyan emberek, akik egy udvarias elutasítást nem bírnak lenyelni. (Ezt többször is tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értenek meg, de ez másik poszt témája lenne.) Amikor pedig felmegy a pumpa és keményebb eszközöket kell alkalmaznom (pl. tiltás), akkor megkapom azt, hogy “nem így ismertek meg engem” és fel vannak háborodva. Nálam ezt ki kell váltani.

(forrás: pexel.com)

Kezdjük azzal, hogy lehet olyan terméket akarnak rám erőltetni, ami nem 2 fillér, és minden áron szednem kell, mert csak azzal teszek jót az egészségemnek. Pl. vitaminokat, amikor már maréknyi vitamint szedtem, és már többet naponta nem tudok lenyelni, vagy egy olyan tisztítókúrát akartak velem megcsináltatni, amitől 2 nap után szédültem és nem bírtam tőle aludni rendesen, mert mindig a kaján járt az eszem.

Vagy pl. eleve nem akarok olyan termékeket venni, ami Amerikából jönnek, hanem helyette magyar vitaminokat és kiegészítőket szeretnék szedni, mert ezzel is a magyar gazdaságot akarom segíteni. Az pedig egy külön kedvencem, hogy “amiket te szedsz, az nem jó, meg nem értem, hogy ez mi, szedd inkább ezt, mert ez a tuti.. (ez egy kiváló módszer arra, hogy eltávolódjak az illetőtől)

Akkor szoktam behúzni a féket és menekülni, ha nem adnak nekem választási lehetőséget. DE! Ha nem érzem a nyomulást, hanem adnak nekem választási lehetőséget, hogy próbáljam ki, és hogyha nem tetszik, akkor sincs semmi baj… ez tetszik. Ez a jó irány, mert ilyennel is találkoztam.

De azt is képzelhetőnek tartom, hogy ezekből meg lehet élni, de csak akkor, hogyha tényleg az ember ezt akarja csinálni, és nincs az emberben az a görcsösség, hogy mindenáron el kell adnia valamit mert akkor lesz csak bevétele.

Kategória: Élet, Vélemény | Címke: , | Véleményem az MLM-ről. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Felhőatlasz

Igen, tudom, már megint olyanról írok, ami közel 7,5 éve elvesztette az aktualitását, de nem tehetek róla. Egyébként nálam az előző évtized legjobb filmje címet nyerte el.

Először a filmről Szirmai Gergőtől hallottam, akire már jó régen odafigyelek, ha filmről van szó. Ő nagyon ajánlotta ezt , mert állítása szerint ilyen filmet nem láttunk még soha. Persze, hogy akkor akadtam rá a csatornájára, amikor már levették a moziban a műsorról. Egy-két barát is mondta, hogy komoly hatást gyakorolt rá, bár akkoriban nem vettem figyelembe.

Na mindegy, igaz hogy már Németországban laktam, ezért ott megvettük a német verziót. Csakhogy a film úgy volt felépítve, ahogy aki nem tud perfekt angolul, az elveszett az első 5 percben. Na velünk is ezt történt. Éveken át félre volt dobva, amíg 7 év után kölcsön nem kaptam egy magyar verziót.

Amikor elkezdtem nézni, rögtön azt tűnt fel, hogy némi előismerettel kell rendelkezni a filmről (hogy ki kicsoda, mi merre hány méter) valamint van egy poszt apokaliptikus világ, ahol olyan furcsa nyelvet használnak, mint a Mézga családban az Mz/X. Ez volt az a pont, ahol kezdődött a zűrzavar.

Annyi igaz, hogy nem egy egyszeri megnézésre való film, ugyanis mindig van benne valami, mindig akad, ami új, és döbbenetes. Pl. miért kiált az egyik csoport, amikor elfogják az egyik főszereplőt(aki történetesen egy fabrikáns (klón)). Rögtön 18+-osba került volna a besorolás, főleg mostanában, ahol szeretnek mindent premier plánban mutatni….)

Pár napra rá, épp könyvkeresőben voltam, mert néha az a félelmem, hogy nincs elég könyvem itthon, és egyszer csak elfogy.. (vagy előveszem a klasszikus kötelező olvasmányokat, amiket annak idején hanyagoltam) Megnéztem ezért a Régikönyvek.hu-n, hogy ugyan már kapható-e a Felhőatlasz könyvben is, mert Moly.hu-n volt róla szó, hogy megjelent magyarul is.

Hát volt… sokat vacilláltam rajta, mert az ára bizony földhöz vágott: 15.000 Ft volt. Egy puha papír könyv, semmi extra és olyan árban adták, mintha kemény kötésű és aranyozott szélű lap lenne. Végülis megvettem és szerencsém is volt, mert ma már nem lehet kapni, csak előjegyzésre van. Könyvet elolvasva a döntésemet nem bántam meg, mert sok mindent megmagyarázott, amit nem értettem a filmben és azt, hogy közben úgy kellett vigyáznom rá, mint a hímes tojásra. Azaz nem tehettem be a táskámba, a pohár víznek is mindig máshol kellett lennie. Az angol kiadása e-bookon közel 3€… ez már csak ilyen.

A filmhez meg 2 szálat indítottam a kutatásra, mert az első eset bizonytalan volt, (internetes rendelés) ezért elmentem egy használt dvd boltba, ahol kb. 5 másodperc keresgélés után kezembe nyomták azt, amire 7 éve vártam… Utána kb. 2 hétre rá felhívtak internetes cégtől, hogy megvan, mikor küldhetik a csomagot.. 😀

Na egy szó, mint száz, megérte a fáradozást, mert a film nagyon be tudja húzni a nézőt. Hiába volt teljesen bukás a költségvetése miatt, akkor is örülök annak, hogy egy ilyen film létrejöhetett. A film zenéjéről még nem is beszéltünk, az is szenzációs.

Kategória: Egyéb | Felhőatlasz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Pánik helyett

Régebben kifejlesztettem egy módszereket arra, hogy a félelmetes/pánikolós helyzetek súlyát hogyan lehet tehermentesíteni. Hol egyiket, hol másikat. És azt gondolom, hogy ebben a járványügyi helyzetben is segíteni fog. Természetesen én is igyekszem követni a híreket, de ha már soknak érzem, akkor azonnal leállok velük.

Az első a zene, a másik a tánc, és a harmadik az, hogy olyan vicces videókat, dolgokat nézek, amik szinte fájnak, akkorát ütnek. Ezek a kedvenceim. Ilyenkor mindig a hangulatomat emelem. Főleg a híreket szoktam 5 perc után kikapcsolni és inkább neten nézem őket meg, mert jön a pánik a félelem, hogy meggyilkolta-megkéselte-drágul a benzin…. stb. és sehol egy jó hír (na jó elvétve 5%-ban).

Közben meg kinézek az ablakon és látom, hogy lassan virágba borulnak a fák, csicseregnek a madarak, mert jön a tavasz (vééééééééégre! kedvenc időszakom elkezdődik –> imádom a meleget)… a két világ meg teljesen ellentétei egymásnak. Na jó, nekem az az egyik nagy előnyöm, hogy a kis dolgoknak is tudok nagyon örülni.

Ezzel a dallal szeretnék a hangulaton javítani, kérlek fogadjátok szeretettel. Egyébként ezt hívom én igazi örömzenének, mert amikor látom, hogy mennyire élvezik a zenészek ezt a koncertet, mindig fülig ér a szám. 🙂

Mike Oldfield – The Bell (koncertfelvétel)

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | Pánik helyett bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Bruce Dickinson est

Még olvastam a Dűnét, de már a vége felé jártam, ezért belevetettem magamat a könyvek gyűjtésbe (főleg E-bookra elsősorban). Tavaly karácsonykor már megvettem ajándéknak Bruce “Mire való ez a gomb?” c. könyvét, ami “Nyomokban nehézfémet tartalmazhat”… utalva erre a szerző pilótamúltjára, amit 10 éve tudtam meg (és ezzel a kezembe ragadt az irománya).

Azért is figyeltem fel, mert kiskoromban éveken keresztül “sajnos” Iron Maident kellett hallgatnom. 😀 És elég jó zenekarnak tartom őket, hogy szánjak rá időt arra, és megismerjem a tagokat.

Idén azt vettem észre, hogy ugyan ajándéknak már adtam, de nem ment ki a fejemből a mű, és csak nem hagyott nyugodni, ezért megszereztem E-bookra magyarul és angolul, hogy később tudjam eredetiben is olvasni.

Mialatt olvastam, jártam-keltem a városban és a Nyugati tér aluljárójában észrevettem egy plakátot, miszerint ez a jóember Magyarországra jön akkor, amikor a 7. évfordulónkat ünnepeljük a Gáborral. Miután túljutottam egy olyan részen, ahol konkrétan 5 percig vinnyogtam a nevetéstől egyik buszon és nem tudtam abbahagyni, tudtam, hogy itt nincs mese ezt az embert élőben látni kell.

Maga az est teljesen korrekt volt, bár ott döbbentem rá, hogy mit jelent az apró betűs rész hogy “az előadás angol nyelven fog zajlani” –> tolmács nincs, csak a saját tudásunkra hagyatkozhatunk. Így este klipforgatás után (erről később) jó kis edzés volt az agynak, hogy mindenféle szótár és segédeszköz nélkül hogyan tudok fordítani magamnak. Bár még kell gyakorolnom az angolt, mert voltak részek, amik kimaradtak.

A másik dolog, ami elvonta a figyelmemet hogy ketten is, akik előttem ültek, fényképet készítettek. Egyrészt ezt nem tartom fairnek, hogy idejön egy világsztár aztán nem figyelnek rá eléggé a mondandójára, mert azzal vannak a rajongók elfoglalva, hogy képet készítenek Instagramra vagy a Facebookra ELŐADÁS KÖZBEN.

Nem értem ilyenkor az embereket. Nekem elég volt az a tény, hogy megjegyeztem, hogy a borítóképhez viszonyítva kicsit hosszabb volt a haja (váll alá ért neki), szürke nadrágot, szürke pólót hordott és kissé fárad volt, mert ha jól tudom, nemrég fejezett be a zenekarral egy világ körüli utat, bár nagy energiákkal dolgozott. 🙂 Inkább rá figyelek és nem arra, hogy fényképezzem, ha nem én vagyok a hivatalos rendezvényfotós.

Mindenesetre örülök, hogy előtte kiolvastam a könyvét, amit az előadás előtt és alatt meg lehetett venni (amit én 3 példányban vettem meg, ami egy teljes vacsorát is kitett volna. 🙂 ) Boldog vagyok attól, hogy ilyen kaliberű emberek látogatják meg Magyarországot, és megosztják velünk életük pillanatait – jót és a rosszat is. A véleményem szerint, ha idejönnek, akkor meg kell néznünk őket, mert nem biztos, hogy legközelebb is erre járnak.

A könyvet pedig mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert én nagyon jól szórakoztam rajta. Elég sokat lehet tőle tanulni, és érdemes megfogadni, amit mond. 🙂 A könyv elolvasása után még egy kicsit a hatása alatt voltam, pl. megnéztem a Flying Heavy Metal c. dokumentumfilm sorozatot, amit vele vettek fel, és a könyvben említést tett, és Youtube kiadott egy videót, amiben arról mesél, hogy mennyire imádja a vonatokat. (itt érdemes elolvasni a kommenteket is, nagyot derültem rajta)

Kategória: Egyéb | Címke: , | Bruce Dickinson est bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Visszatértem egy régi hobbimhoz… a tánchoz

Közel fél éve elkezdtem ismét táncolni, és azt kell, hogy mondjam, hogy bánom azt, hogy miért nem előbb léptem meg ezt. Bár valószínűleg elsősorban magamat kellett meggyőznöm, hogy 30+ éves korban is táncolhatunk, hogy nemcsak 20 éves korig lehet ezt űzni, meg hogy a táncórán mit fognak szólni, hogyha nem én vagyok a legjobb mozgású a csapatban (tudom a korlátaimat, van hova fejlődnöm még! 🙂 pl. nem szabad elfelejteni a kezeket és a lábakat használni, hanem be kell vonni a munkába; egyenes tartásra stb. és néha a eltúlzott mozgás a jó) ezeket a gondolatokat kellett magamban rendeznem.

Régebben táncolgattam Tatabányán, a Jászai Mari Színházban – bár nem ott kezdtem, hanem a KPVDSZ-ben, de a tanárunk elment, és nem volt helyettesítés, ezért vonultunk át a Népházba – idővel rájöttem, hogy nem oda való vagyok. Pl. járt a tánckar fellépésekre és új táncok betanulásánál a 4. pótember voltam (tehát a főembernek, aki állandóan fellépésekre járt, annak a pótemberének a pótemberének a pótembere). Rá kellett jönnöm, hogy itt sok esélyem nem lesz, hogy előrébb jussak, ezért önként eljöttem.

Viszont a tánc szeretete megmaradt, nem hagytam magam, hogy elvegyék ezt az érzést. Hiszem azt, hogy terápiás értéke van, és ezt sokszor tapasztalom is, különféle partykon, amikor teljesen kikapcsolja az embert és kint hagyja a problémáit (vagy közben jön rá, hogy hogyan kellene kezelnie a dolgokat… megtörtént velem már). Na meg edzésben is tart: sokan 10 km-eket futnak, én inkább 2 órán át táncolok, az legalább több izmot megmozgat, és a koreográfia megtanulása közben még az agy sem marad ki. (rájöttem, hogy én a mozgásokat könnyebben tanulom meg, mint mondjuk egy verset)

Ebben az évben a közelben nézelődtem új konditerem után, ott láttam, hogy van Zumba oktatás is (na felnőtt koromban ismét ráébredtem, hogy azért nem kell aggódni a tánc miatt, az életem része maradt végig, be is szereztettem mindenféle Zumbás játékot X-boxra. :D) és gondoltam megnézem ezt az órát.

Na az első alkalom után rájöttem, hogy ez nem Zumba, hanem valami más, valami több, és átkoztam magamat, hogy most ki kell dobnom a játék CD-ket, mert ami ott 100%, az itt a felére sem elég. :). A tánctanár, Cynthia a személyisége is teljesen megfogott. Hihetetlen érzés fogott el, ugyanis azt éreztem, hogy visszamentem a ’90-es évekbe, annyira felszabadultam. (bár az X-akták sorozat is segített ebben, ugyanis akkor kezdtem el újra megnézni… de ez egy másik poszt témája lesz.)

A régi Népházas emlékek teljesen kitörlődtek, csak az maradt meg bennem, hogy táncolni KELL, létfontosságú. Ja és az edzőtársaimmal is könnyen megtaláltam hangot nem tudnék olyat mondani, akivel problémám van.

Többet kaptam ebben a fél év alatt, mint annak idején évek alatt. Nagyon hálás vagyok, hogy ide tartozhatok, és ha esetleg lesznek kihagyások valami miatt, mindig vissza fogok térni. 🙂

Kategória: Egyéb | Címke: , , | Visszatértem egy régi hobbimhoz… a tánchoz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Rendbe tenni a múltat

Már szokásommá vált hogy időről időre a végignézem múltamon azokat a dolgokat és szituációkat, amik engem zavarnak. Ez lehet helyzetek, amiket nem oldottam meg jól és amiatt a másik emberrel a viszony furcsává vált. Ez pl. lehet olyan, hogy valakinek nem adunk meg egy kisebb összeget, majd mind a ketten elfelejtettük, de azért a másik emberrel már nem olyan fesztelen a kapcsolat.

Vagy személy szerint képes vagyok a 3 évvel régebbi dolgokon kattogni, és felhúzni magamat. Miközben ha lenyugszom, és ha megbeszélem a másik féllel és bocsánatot kérek, akkor kiderül, hogy nem is annyira drasztikus és az adott helyzet (amikor éppen készültem végleg leépíteni egy barátságot, de utolsó pillanatban megbeszéltük az ügyet és tisztázódik…ekkor kiderül, hogy én voltam már megint a dráma királynő… 🙂 O:)

De ez tárgyakra is vonatkozhat. Pl. amikor elkezdtem olvasni a Dűnét általánosban, akkor sikerült is tönkretennem a két könyvet. Éveken át hallgathattam, hogy nem tudok vigyázni a dolgokra. De szerettem volna ezt a hibát kiküszöbölni, 20x év múlva egyszer csak mondtam, hogy megtaláltam az eredeti könyveket a Régikönyvek.hu-n, és megrendeltem, és már a polcomon pihenik ki az útjukat. Emiatt megfixeltem a múltamat, és már dolog nem tud bántani, tehát azt az energiát a jövőm megépítésére fordíthatom.

És ez szerintem a kölcsönök esetében is ez lehet a helyzet, még ha csak kis összegű kölcsönökről van szó is.

Ha minél többször csináljuk ezt, annál felszabadultabbak lehetünk. 🙂

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | Rendbe tenni a múltat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kalandok az utakon

1 hónap van már csak hátra az új autóm megérkezéséig, addig is szorgalmasan gyakorlom a vezetést hétvégente. Eleinte főleg a forgalmat kell megszoknom hogy mellettem azért vannak más autók is, a sávváltásokat és nyáron azért vannak biciklisek/motorosok is. Ezeket hogy kell úgy kikerülni, hogy senki se sérüljön meg, ne üssek el senkit, illetve ne okozzak szívinfarktust.

Azért megfigyeltem, hogy néhány esetben, hogyha sebesség korlátozó tábláknak megfelelően vezetek, akkor a mögöttem lévő autósok eléggé idegesek lesznek, elkezdenek rám villogni, hogy mit képzelek magamról, hogy elállom az utukat az én T betűs autómmal. Jelenleg inkább lelassítok, ha olyan esetet látok, ami még nem megy egyből a megoldás. Emiatt kaptam egy olyan oldalt, ami a sebességtúllépéssel foglalkozik, hogy meddig mehetek el, hogy abból ne legyen büntetés.

Pl. volt egy fehér autó, ami be akart kanyarodni egy mellékútra (azt hiszem Csákváron) lelassítottam, vártam, hogy bekanyarodjon, erre hátam mögött egy fekete Audis elkezdett rám dudálni. Én ilyenkor próbálom magamat nem felidegesíteni, mert a lehető legjobb tudásom szerint jártam el, viszont az tény, hogy meg kell szoknom egy bizonyos típusú embereket. De jó úton haladok abban, hogy ez sikerüljön.

Múlthét végén M1-esen jártam és éppen újították fel. Azaz a 2 sávból csak 1 volt járható, az is 60-as táblával. Én betartottam, erre mögöttem a kamionos kb. 4x rám villogott, pedig kicsivel többel mentem, de még úgy sem tetszett neki. Amikor véget ért a gyorsítottam és elhúztam előle, hogy ne zavarjam.

Nagyjából már megy az autópályán lévő vezetés, és már tudom, hogy mikor kell megelőzni az autót. (azt is megfigyeltem, hogyha retro zenéket hallgatok, tehát 50-60-70-80-as évekbelit, akkor sokkal jobban megy a vezetés) Egyik alkalommal kamiont előzők a belső sávban, és kb. nem jött semmi -mert enélkül én nem kezdek neki -, 2 másodperc múlva jött egy Audis… csak úgy feltűnt a semmiből, jöhetett vagy 150 km/h-val. Jóvanna, megyek már megyek… 😀 Egy kis türelmet szeretnék kérni, amíg visszamegyek a külsőbe.

Vezetés közben arra jöttem rá, hogy ez a dolog annyira nem az ördögtől való, csak nagyon-nagyon sokat kell gyakorolni. És úgy hozzá lehet szokni, hogy már észre sem vesszük, hogy hányasban vagyunk, hogy váltunk, hanem élvezzük az utazást.

Kategória: Egyéb | Címke: , , | Kalandok az utakon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Új oldal, régi tartalom

Üdv az új oldalamról. Sokáig gondolkoztam, hogy jó lenne egy saját .hu-s oldal, ami csak az enyém. Nincs kötelező reklám, amit sokáig nem értettem, miért rak a wordpress.com a posztjaim után. Aztán megértettem, hogyha ingyenesen akarom az oldalukat használni, akkor ennek ára van.

Idővel fog még fejlődni, ez csak kezdetleges állapot. De mivel az oldal kinézete most már csak rajtam múlik, ideje még jobban megismernem a html, css, és társaikat. Szerencsére már tudom, hogy hol kell elindulnom. A régi oldalamat nem fogom megszüntetni, de innentől kezdve már itt fogok írni. Jó szórakozást és köszönöm a bizalmat! 🙂

Kategória: Egyéb, oldal | Címke: , , | Új oldal, régi tartalom bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva