Konyhatündér akarok lenni!

Nincs mit tenni, be kell hogy valljam, hogy ez a terület hagy némi kívánni valót maga után. Bővítenem kell az ismereteimet ez ügyben. Szerencsére ma már Google segítségét is igénybe vehetjük és Youtube-on is számtalan főzős csatorna létezik, ezért összegyűjtöttem a kedvenceimet.

Mautner Zsófi – Chili és Vanillia

Mautner Zsófit szinte a kezdetektől követem, egy jó adag motivációt ad mindig, hogy hogyan is kellene ez a műfajt űzni. Azért is kedvelem a receptjeit és a magyarázatait, mert ha pontosan követjük azokat, akkor nem lehet elrontani.

Ok, elismerem, hogy egyes embereknek a stílus szájbarágós lehet, de nekem bátorságot ad, hogy új, ismeretlen ízeket fedezzek fel. Pl. Általa próbáltam ki a hollandi mártást, ami elsőre majdnem tökéletes lett. Az állaga kiváló, nem volt csomós, nem is ugrott össze, csak annyi volt, hogy az ízlésemnek túl citromos volt. De ennyi.

Borbás Marcsi - https://egy.hu/

Marcsi számomra az egyik leghitelesebb tévés, és azért igyekeztem megnézni a műsorait. Kora esti tv kapcsolgatás után bukkantam rá, hogy új műsora van. 5 percet néztem belőle, valamilyen olajról volt szó – talán tökmagolaj készítéséről-, és olyan élvezettel beszéltek róla, ha jól emlékszem még kovászos kenyérrel még beletunkolva kóstolták meg, hogy egyből megindult a nyálképződésem és elkezdtem szédülni az éhségtől. Ez később úgy védtem ki, hogy már eleve bekészített szendviccsel néztem a műsort. Csak úgy lehet kibírni. 🙂

Nosalty.hu /Mindmegette.hu

Mostanában nem szoktam ezeket nézni, bár Mindmegette.hu-n szokott lenni “Szabi a pék“, aki úgy tudja prezentálni a hivatását, hogyha több időm lesz, akkor kipróbálom a kenyérsütést és az egyéb péksüteményeket.

Szoky konyhája” és “Mészi főz és barkácsol

Amikor Covid időszak elején ismét körülnéztem milyen új csatornák vannak a Youtube-on, akkor találtam. Szoky ráadásul kiadott 2 szakácskönyvet, amely egyenként akkorák, amivel egy embert simán jobb belátásra lehetne téríteni kereken 432 oldalon. 🙂

ST22Lacika

Ez a csatorna is fennakadt a hálómban, amikor szétnéztem a neten. Alapjáratban ez egy kamionos tartalmú oldal, de gondoltam, hogy megnézem, hogy mit esznek a kamionosok, akkor, hogyha nem pihenőhelyen akarnak enni. Aztán megnéztem az összes többi videót szabadidőmben és olyan tudással lettem gazdagabb, hogy miért tart 2 hétig egy Magyarország-kazahsztáni út, amikor vemhes teheneket visznek. 🙂 A tájakról való videók pedig meseszépek.

Street Kitchen (SK)

Ezt az oldalt a 2021-es Revision demoparty előtt találtam, miután ráeszméltem arra, hogy az előző évi party nem volt teljes. Egyrészt azért, mert Covid miatt be voltunk zárva, és nem tudtunk találkozni a barátainkkal, másrészt pedig évek alatt beszivárgott az, hogy nekem a húsvéti ünnepekhez hozzá tartozik a Currywurst. Ezért kerestem recepteket, hogy legalább pótoljam a hiányát. Az elgondolásom igaznak bizonyult, ugyanis miután kóstoltam a házi verziót eme csodás éteknek, egyből Saarbrückenben éreztem magamat.

Széll Tamás – Lidl Főzőiskola

Végül, de nem utolsó sorba raktam azt a szintet, amit egy normális ember csak a következő életében érhet el. De nem szégyen a legjobbtól tanulni. 🙂 Nem véletlenül tart ott ahol tart, és miután megtudtam, hogy milyen nála egy sima pörköltszaft, megértettem, hogy miért nyert 2 Michelin csillagot az étterme.

Kategória: Egyéb | Címke: , , | Konyhatündér akarok lenni! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Könyvek nyomában

Az igazat megvallva, felnőttként kezdtem el értékelni a könyveket, hogy a könyvolvasás nem egy haszontalan tevékenység. Még ha hobbiból is csinálja az ember. Fiatalabb éveimben a kötelezőkön kívül a Dűne sorozat jutott el hozzám, és még egy-két könyv pl. Galaktikus Útikalauz Stopposoknak , aztán nagyjából ennyi.

Viszont legbelül éreztem, hogy a fogalmazásomon kellene mit javítani, ezért megfogadtam azt az általános tanácsot, amit mindenki ismert, hogy olvasni kell, mert úgy bővül a szókincs. Elhatároztam azt is érettségi után, hogy szabadidőmben klasszikusokat fogok olvasni, mert már nincs tétje az egésznek nem kell belőle dolgozatot írnom, nincs teher, csak a magam szórakozására tehetem meg. És itt jöttem rá, hogy nem magával a tevékenységgel volt a gondom, hanem a “kikényszerített” mivoltával volt a gond. Ezek után felszabadultam.

Az is igaz persze, hogy amikor Homérosztól az Iliász olvastam el újból, csak kb. a 30. oldalig jutottam el, és valamiért úgy éreztem, hogy nem tudom tovább olvasni. Bátyámtól elkértem Asimov sorozatának első kötetét a Robottörténetekkel kezdve, és érdekes módon egy ültő helyemben 300 oldalt el tudtam olvasni.

Megnyugodtam, hogy nem az én fejemmel van a gond, csak valami félrecsúszott. Évekkel később elvégeztem egy tanulással kapcsolatos tanfolyamot, mert egyrészt volt lehetőségem rá és másrészt rá akartam jönni, hogy mit rontottam el általános iskolában és a gimiben. A kurzuson meg is lett a válasz.

Majd ismét jött a Dűne sorozat, amiből tini koromban elolvastam az első két részt. Úgy döntöttem, hogy a frissen szerzett e-bookomon elkezdem olvasni a 14 részesre kibővített műveket. Háááát. Utólag jöttem rá, hogy igazi könyvben kellett volna olvasnom, mert mindegyik kötet végén ott vannak a szavaknak a magyarázatai is. pl. mi az, hogy kőégető…mire az egyik ismerősöm megmondta azt, hogy atombomba, de olyan hangsúllyal és lekezelően, hogy évekig nem beszéltem vele. Ezért is szereztem be az új kiadásokat papírkönyv formában.

Ha bővíteni szeretném a házi könyvtáramat, akkor leginkább a különféle könyvesbolti sikerlistákat szoktam használni, illetve a moly.hu könyves közösségi oldalt illetve a családtól/barátoktól/ismerősöktől szoktam még ajánlatokat gyűjteni. Ha Yotube-on készítenek a példaképeimmel interjút és ha netalán olvasott művekről esik szó, akkor tuti biztos, hogy visszatekerem és kiírom a címet és megszerzem (amiről természetesen sosem hallottam).

Így szereztem meg pl. Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége (tudom, tudom, ez egy híres könyv, de csak mostanában került az utamba) vagy Paul Auster – 4321 c. kötetét, ami közel 800 oldal amit Mautner Zsófi illetve Gyárfás Dorka úgy említ meg, mintha teljes mértékben köztudott lenne az a könyv.
Kéthetente legalább egyszer bemegyek a könyvesboltba és kiírom magamnak, hogy miket szeretnék venni. Azt szeretem, mint a ruháknál is, szinte hallom, hogy “Hahó, itt vagyok, vigyél haza!” Na, ekkor kerülnek fel a megszerzendő listámra. A e-book vs. könyv csatában én inkább vagyok e-book-os, mint rendes könyves, de elfogadom a csak papír alapú könyvmániásoknak az álláspontját is. Az e-book meg bele tud férni egy női táskába is, anélkül, hogy szétfeszítené.

1 szó, mint 100, idősebb korban is rá lehet kapni az olvasás ízére, sosem késő elkezdni. Én vagyok rá az élő példa, hogy ezt meg lehet csinálni.

Kategória: Élet | Címke: , , | Könyvek nyomában bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Hajdúszoboszló

Néha van az úgy, hogy hétvégente megunom azt, hogy állandóan Pesten vagyunk, és nem szabadulunk ki a városból. Ezért felvetettem a férjemnek, hogy mi lenne, ha hétvégére bepattannánk az autóba és elmennénk jó messze, akár az ország másik felébe. (ez már előtte tesztelve lett, hogy bírom az egy hétvégén akár az 500 km-es utakat, és ezt akartam megerősíteni.) Ezért Hajdúszoboszlóra esett a választás, másrészt azért, mert meg akartam nézni, hogy milyen Európa legnagyobb strandja.

Nem mindennapi látvány

Ahogy pénteken este megérkeztünk a városba, egyből szürreális képe tárult elénk. Az apartmanunk a belvárosban volt és az odafelé vezető út mindkét oldalán hatalmas embertömeg. De olyan szinten, hogy szinte még az erkélyekről is fürtökben lógtak. És olyan fények voltak mindenfelé, mint egy búcsúban. Jókora kérdőjel volt a fejünk felett, és próbáltam eléggé lassan menni ahhoz, hogy ne üssek el senkit. Ahogy leparkoltam a kocsit, egyből dudálásokat hallottunk.

Kamionok, kamionok mindenhol

Később megtudtuk a tulajtól, hogy pont sikerült a Kamionos találkozó kezdetére érkeznünk, mert ha 10 perccel később megyünk, akkor már lett volna ennyire sima az út. Majd az utóbbi 3 óra abból állt, hogy megpróbáltunk elhúzódni a felvonulástól mert már csengett a fülünk a sok dudálástól. Az egyik legmeglepőbb számomra az volt, hogy saját szemmel láttam, hogy egy kamionos gyerek füstöt eresztett egy teljes családra (ránk is jött), azaz egy apa, anya, 4 éves kislány és egy karonülő kisgyerek volt az áldozat. Persze a 3 éveseken sem volt semmiféle védelem, amit a fület védte volna, amit például a számítógépes partykon látok állandóan. Este még sétáltunk egy kicsit és felfedeztük a strandnak a főbejáratát. Nagy volt a tömeg és a hangzavar, de könnyedén lehetett még menni.

Fürdőkomplexum.

Másnap bevetettük a strandfürdőt, persze, hogy abban az időszakban mentünk, amikor magasan járt a Nap. És nem is találtunk azonnal árnyékos helyet. A hely nagyon ki van építve, számos medence van mindenféle fajtából, és büfék mindenfele. Jó a Prémium részhez már nem tudtunk jegyet venni, mert betelt, de így is nagyon jó volt minden. pl. az egyik büfében a saját szemed előtt készítették el a minifánkokat. (igen, nem tehetek róla, édesszájú vagyok) Majdnem bejártunk mindent és 20 percig tartott. Végül a nagy meleg miatt elfáradtunk, mert tartotta magát a 30+ C° meleg.

Konklúzió

Egyszer még visszatérünk, mert nagyon kellemes hely. Nem is gondoltam, hogy a Kelet-Magyarországon van egy olyan hely, ahol ennyire vidámak, felszabadultak az emberek.

Mivel nem azonnal mentünk vissza Pestre, hanem még a Tisza-tavat is meglestük, és úgy döntöttünk, hogy majd lesz egy nyaralásunk a Tisza-tónál. Egyik ottani éttermet a legnagyobb gasztroblogger kedvencem, Mautner Zsófi is ajánlotta, azon a helyen, ahol gyerekkoromban jártam utoljára. Sokat fejlődött azóta a térség.

Kategória: Élet | Címke: , , , | Hajdúszoboszló bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nyárból tavaszba

Ma van az első évfordulója, hogy fogtam magam és elmentem színtanácsadóhoz, hogy megtudjam milyen színtípusba tartozom. Mert még mindig kutatom a saját stílusomat, és ezzel talán egy jó nagy lépést tettem ennek megtalálásában. Örök hálával tartozom emiatt Zionának, aki annak idején talált egy leányzót, akinek 4 Facebook csoportja volt aszerint, hogy ki milyen színtípusban van.

Színtanácsadás előtt nyár típusú színekben

15+ éve egy EFOTT fesztiválon én is elmentem egy ingyenes tanácsadásra amit azóta is azzal a tudattal éltem, hogy nyár vagyok és fel sem merült, hogy más is lehetek. Ági (színtanácsadó) végzett ellenőrzéseket is, így elmentem az egyik workshopjára. Időről-időre a “Nyár színtípus vagyok” csoportban néhány leányzó írt, hogy volt Áginál kendőzésre és kijött, hogy tavasz, tél, ősz típus, úgyhogy köszönik, hogy ebben a csoportba lehetett és átvándoroltak a megfelelő csapatba. Biztos szerettem volna lenni abban, hogy a megfelelő helyen vagyok.

És ami az ellenőrző kendőzésen ért, az igencsak mellbe vágott. Kaptunk először egy ismertetőt, hogy miről is szól ez az egész, és hogy miért nem megfelelő a hazai oktatás ebben a témában. Ági sokat kutatott, mert valami nem állt össze benne, és ezt nem félt nekünk elmondani. Ezért is bővítette a tudását külföldi tanfolyamokon.

Majd jöttem én és a kendők. Egy szép napfényes ablaknál és tükör előtt izgultam, hogy mi fog kijönni. Első sokk: arany színű kendő jól áll! Második: az ezüst is. Teljes zűrzavar volt bennem. A nyár színeket (kicsit tompább, szürkésebb színeket pl. púder rózsaszínt) úgy dobta le a bőröm és mutatott ajtót nekik, hogy alig hittem el. Ellenben sorra jöttek elő a melegebb, világosabb színek.

Színtanácsadás után

Később kezdtem kapizsgálni, – amikor már ráeszméltem, hogy nyár nem lehetek-, hogy miért van az, hogy amikor évekkel ezelőtt Velencében voltunk szilveszterezni, és nézegettem mindenféle poncsókat akkor a snassz fekete ill. sötétkék helyett miért nyúltam a narancssárághoz. Amikor Supernatural (Odaát) sorozatban miért lett a kedvencem egy olyan karakter, aki hosszú bézs ballonkabátot (trenhcoat?) hord. Hogy 10x évesen miért bolondultam meg egy világosbarna nadrágomért. Vagy tavaly születésnapomkor a Süel boltban miért mondták egy türkizszín összeállítású ruhára, hogy szinte bele van varrva a nevem.

Ezt Ági rendszeresen elmeséli a részvevőinek, hogy ilyen “eltévelyedések” mindig azt jelzik, hogy belül az ember érzi, hogy milyen típusba tartozik. És utána a vendég hazamegy és a polc legmélyéről előhúz egy olyan rég elfeledett ruhát, ami tökéletesen passzol hozzá.

Nem úgy voltam vezetve, hogy előre meg lett mondva, hogy “szerintem te ez vagy” – mert később ilyen példát is láttam Youtube-on (amit azonnal le is állítottam) -, hanem együtt fedeztük fel a színeimet. És ezzel azt érte el Ági, hogy egy olyan színlátással tértem haza, amit nem gondoltam, hogy bennem van. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a végén a végső diagnózist az élénk tavaszt én mondtam ki. Ami azt jelentette, hogy teljes gardróbcserén kellett átesnem és feltöltenem megfelelő mennyiségű arany nyakláncokkal a kiegészítőket. Ja és 2 hétig teljes sokkban voltam emiatt. Kívülről kicsit furcsán viselkedhettem. 😀

Olyan színeket kezdtem el hordani, amiket régebben nem. Pl. barnát. Nem mondom azt, hogy nem volt furcsa az elején, de nem éreztem idegennek sem. Annyira sikerült átkapcsolni az agyamat. Na és persze azóta is egy türkiz blézert keresek, ami egyszer volt néhány évvel ezelőtt és imádtam, de kidobtam, mert nem tudtam hozzá sminkelni. Ma már tudnék, úgyhogy nyitva tartom a szememet, hátha újra meglelek egyet.

Úgyhogy én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta önismereti utazást, mert tényleg az. Nemcsak a ruhákban, de sokkal bátrabb/magabiztosabb lettem tőle és ez az élet egyéb területén is megmutatkozik.

Kategória: Egyéb | Címke: , , , , | Nyárból tavaszba bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Dietetika

Sok hétnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy többet már nem akarok hinni a divatos táplálkozási trendeknek, ezért elmegyek Dietetika szakrendelésre. Mert egyszer és mindenkorra tudni akarom, hogy számomra(!!) mi a jó és mi nem.

Mert nekem pl. hiába mondják, hogy a tej nem jó, és igyak helyette növényi tejet. Amit a gyomrom nem tud értelmezni és rosszul vagyok tőle. Vagy éveken át nem halevőként azt kellett hallgatnom, hogy mennyire egészséges a hal és a tenger gyümölcsei. Ráadásul tukmálták rám az emberek hogy egyek már, miközben a gondolattól is falfehér voltam.

pexels.com

Részben azért is megyek, mert érzem nagyon beszűkült azoknak az ételcsoportoknak a listája, amiket eszek. Már látom, hogy nem ez a megfelelő irány. Igaz, hogy van legalább 10 szakácskönyvem, de nem merem azokat használni használni. Mert az interneten mindenfélét összeolvastam, az ismerősöktől mindenfélét hallottam, hogy ez nem jó, és az nem jó. De pl. több ezer éven keresztül a kovász és az élesztő miért volt jó, és miért egészségtelen a 21. században?

Na mind1, na ezeket a kérdőjeleket szeretném tisztázni. És a baráti körömből láttam olyan példát, ahol az volt a siker kulcsa, hogy elment az illető Dietetika szakrendelésre. Azóta szembetűnő lett a változás.

Szóval az cél megvan, a táplálkozási naplót már letöltöttem és lelkileg készülök arra, hogy mit fogok hallani.

Kategória: Élet | Címke: , , | Dietetika bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Véleményem az MLM-ről.

(forrás:pexel.com)

Kipróbáltam, nem vált be. Nem vagyok hálózatépítő típus, és nem is akarok az lenni. Pedig mondják, hogy csak a munkát kell beletenni, és akkor jönni fog az eredmény. És bárki meg tudja csinálni, csak akarni kell. Na ez, amit nem hiszek el. Ez egy kőkemény szakma, amit úgy hívnak, hogy értékesítő.

Ehhez egy bizonyos lelki alkatnak kell lenni. Ha valaki meg is tanulja a szabályokat, hogy hogy kell csinálni, akkor sem 100%, hogy éles helyzetben menni fog. Főleg, hogy többször is azt tapasztaltam az, hogy vannak olyan emberek, akik egy udvarias elutasítást nem bírnak lenyelni. (Ezt többször is tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értenek meg, de ez másik poszt témája lenne.) Amikor pedig felmegy a pumpa és keményebb eszközöket kell alkalmaznom (pl. tiltás), akkor megkapom azt, hogy “nem így ismertek meg engem” és fel vannak háborodva. Nálam ezt ki kell váltani.

(forrás: pexel.com)

Kezdjük azzal, hogy lehet olyan terméket akarnak rám erőltetni, ami nem 2 fillér, és minden áron szednem kell, mert csak azzal teszek jót az egészségemnek. Pl. vitaminokat, amikor már maréknyi vitamint szedtem, és már többet naponta nem tudok lenyelni, vagy egy olyan tisztítókúrát akartak velem megcsináltatni, amitől 2 nap után szédültem és nem bírtam tőle aludni rendesen, mert mindig a kaján járt az eszem.

Vagy pl. eleve nem akarok olyan termékeket venni, ami Amerikából jönnek, hanem helyette magyar vitaminokat és kiegészítőket szeretnék szedni, mert ezzel is a magyar gazdaságot akarom segíteni. Az pedig egy külön kedvencem, hogy “amiket te szedsz, az nem jó, meg nem értem, hogy ez mi, szedd inkább ezt, mert ez a tuti.. (ez egy kiváló módszer arra, hogy eltávolódjak az illetőtől)

Akkor szoktam behúzni a féket és menekülni, ha nem adnak nekem választási lehetőséget. DE! Ha nem érzem a nyomulást, hanem adnak nekem választási lehetőséget, hogy próbáljam ki, és hogyha nem tetszik, akkor sincs semmi baj… ez tetszik. Ez a jó irány, mert ilyennel is találkoztam.

De azt is képzelhetőnek tartom, hogy ezekből meg lehet élni, de csak akkor, hogyha tényleg az ember ezt akarja csinálni, és nincs az emberben az a görcsösség, hogy mindenáron el kell adnia valamit mert akkor lesz csak bevétele.

Kategória: Élet, Vélemény | Címke: , | Véleményem az MLM-ről. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Felhőatlasz

Igen, tudom, már megint olyanról írok, ami közel 7,5 éve elvesztette az aktualitását, de nem tehetek róla. Egyébként nálam az előző évtized legjobb filmje címet nyerte el.

Először a filmről Szirmai Gergőtől hallottam, akire már jó régen odafigyelek, ha filmről van szó. Ő nagyon ajánlotta ezt , mert állítása szerint ilyen filmet nem láttunk még soha. Persze, hogy akkor akadtam rá a csatornájára, amikor már levették a moziban a műsorról. Egy-két barát is mondta, hogy komoly hatást gyakorolt rá, bár akkoriban nem vettem figyelembe.

Na mindegy, igaz hogy már Németországban laktam, ezért ott megvettük a német verziót. Csakhogy a film úgy volt felépítve, ahogy aki nem tud perfekt angolul, az elveszett az első 5 percben. Na velünk is ezt történt. Éveken át félre volt dobva, amíg 7 év után kölcsön nem kaptam egy magyar verziót.

Amikor elkezdtem nézni, rögtön azt tűnt fel, hogy némi előismerettel kell rendelkezni a filmről (hogy ki kicsoda, mi merre hány méter) valamint van egy poszt apokaliptikus világ, ahol olyan furcsa nyelvet használnak, mint a Mézga családban az Mz/X. Ez volt az a pont, ahol kezdődött a zűrzavar.

Annyi igaz, hogy nem egy egyszeri megnézésre való film, ugyanis mindig van benne valami, mindig akad, ami új, és döbbenetes. Pl. miért kiált az egyik csoport, amikor elfogják az egyik főszereplőt(aki történetesen egy fabrikáns (klón)). Rögtön 18+-osba került volna a besorolás, főleg mostanában, ahol szeretnek mindent premier plánban mutatni….)

Pár napra rá, épp könyvkeresőben voltam, mert néha az a félelmem, hogy nincs elég könyvem itthon, és egyszer csak elfogy.. (vagy előveszem a klasszikus kötelező olvasmányokat, amiket annak idején hanyagoltam) Megnéztem ezért a Régikönyvek.hu-n, hogy ugyan már kapható-e a Felhőatlasz könyvben is, mert Moly.hu-n volt róla szó, hogy megjelent magyarul is.

Hát volt… sokat vacilláltam rajta, mert az ára bizony földhöz vágott: 15.000 Ft volt. Egy puha papír könyv, semmi extra és olyan árban adták, mintha kemény kötésű és aranyozott szélű lap lenne. Végülis megvettem és szerencsém is volt, mert ma már nem lehet kapni, csak előjegyzésre van. Könyvet elolvasva a döntésemet nem bántam meg, mert sok mindent megmagyarázott, amit nem értettem a filmben és azt, hogy közben úgy kellett vigyáznom rá, mint a hímes tojásra. Azaz nem tehettem be a táskámba, a pohár víznek is mindig máshol kellett lennie. Az angol kiadása e-bookon közel 3€… ez már csak ilyen.

A filmhez meg 2 szálat indítottam a kutatásra, mert az első eset bizonytalan volt, (internetes rendelés) ezért elmentem egy használt dvd boltba, ahol kb. 5 másodperc keresgélés után kezembe nyomták azt, amire 7 éve vártam… Utána kb. 2 hétre rá felhívtak internetes cégtől, hogy megvan, mikor küldhetik a csomagot.. 😀

Na egy szó, mint száz, megérte a fáradozást, mert a film nagyon be tudja húzni a nézőt. Hiába volt teljesen bukás a költségvetése miatt, akkor is örülök annak, hogy egy ilyen film létrejöhetett. A film zenéjéről még nem is beszéltünk, az is szenzációs.

Kategória: Egyéb | Felhőatlasz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Pánik helyett

Régebben kifejlesztettem egy módszereket arra, hogy a félelmetes/pánikolós helyzetek súlyát hogyan lehet tehermentesíteni. Hol egyiket, hol másikat. És azt gondolom, hogy ebben a járványügyi helyzetben is segíteni fog. Természetesen én is igyekszem követni a híreket, de ha már soknak érzem, akkor azonnal leállok velük.

Az első a zene, a másik a tánc, és a harmadik az, hogy olyan vicces videókat, dolgokat nézek, amik szinte fájnak, akkorát ütnek. Ezek a kedvenceim. Ilyenkor mindig a hangulatomat emelem. Főleg a híreket szoktam 5 perc után kikapcsolni és inkább neten nézem őket meg, mert jön a pánik a félelem, hogy meggyilkolta-megkéselte-drágul a benzin…. stb. és sehol egy jó hír (na jó elvétve 5%-ban).

Közben meg kinézek az ablakon és látom, hogy lassan virágba borulnak a fák, csicseregnek a madarak, mert jön a tavasz (vééééééééégre! kedvenc időszakom elkezdődik –> imádom a meleget)… a két világ meg teljesen ellentétei egymásnak. Na jó, nekem az az egyik nagy előnyöm, hogy a kis dolgoknak is tudok nagyon örülni.

Ezzel a dallal szeretnék a hangulaton javítani, kérlek fogadjátok szeretettel. Egyébként ezt hívom én igazi örömzenének, mert amikor látom, hogy mennyire élvezik a zenészek ezt a koncertet, mindig fülig ér a szám. 🙂

Mike Oldfield – The Bell (koncertfelvétel)

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | Pánik helyett bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Bruce Dickinson est

Még olvastam a Dűnét, de már a vége felé jártam, ezért belevetettem magamat a könyvek gyűjtésbe (főleg E-bookra elsősorban). Tavaly karácsonykor már megvettem ajándéknak Bruce “Mire való ez a gomb?” c. könyvét, ami “Nyomokban nehézfémet tartalmazhat”… utalva erre a szerző pilótamúltjára, amit 10 éve tudtam meg (és ezzel a kezembe ragadt az irománya).

Azért is figyeltem fel, mert kiskoromban éveken keresztül “sajnos” Iron Maident kellett hallgatnom. 😀 És elég jó zenekarnak tartom őket, hogy szánjak rá időt arra, és megismerjem a tagokat.

Idén azt vettem észre, hogy ugyan ajándéknak már adtam, de nem ment ki a fejemből a mű, és csak nem hagyott nyugodni, ezért megszereztem E-bookra magyarul és angolul, hogy később tudjam eredetiben is olvasni.

Mialatt olvastam, jártam-keltem a városban és a Nyugati tér aluljárójában észrevettem egy plakátot, miszerint ez a jóember Magyarországra jön akkor, amikor a 7. évfordulónkat ünnepeljük a Gáborral. Miután túljutottam egy olyan részen, ahol konkrétan 5 percig vinnyogtam a nevetéstől egyik buszon és nem tudtam abbahagyni, tudtam, hogy itt nincs mese ezt az embert élőben látni kell.

Maga az est teljesen korrekt volt, bár ott döbbentem rá, hogy mit jelent az apró betűs rész hogy “az előadás angol nyelven fog zajlani” –> tolmács nincs, csak a saját tudásunkra hagyatkozhatunk. Így este klipforgatás után (erről később) jó kis edzés volt az agynak, hogy mindenféle szótár és segédeszköz nélkül hogyan tudok fordítani magamnak. Bár még kell gyakorolnom az angolt, mert voltak részek, amik kimaradtak.

A másik dolog, ami elvonta a figyelmemet hogy ketten is, akik előttem ültek, fényképet készítettek. Egyrészt ezt nem tartom fairnek, hogy idejön egy világsztár aztán nem figyelnek rá eléggé a mondandójára, mert azzal vannak a rajongók elfoglalva, hogy képet készítenek Instagramra vagy a Facebookra ELŐADÁS KÖZBEN.

Nem értem ilyenkor az embereket. Nekem elég volt az a tény, hogy megjegyeztem, hogy a borítóképhez viszonyítva kicsit hosszabb volt a haja (váll alá ért neki), szürke nadrágot, szürke pólót hordott és kissé fárad volt, mert ha jól tudom, nemrég fejezett be a zenekarral egy világ körüli utat, bár nagy energiákkal dolgozott. 🙂 Inkább rá figyelek és nem arra, hogy fényképezzem, ha nem én vagyok a hivatalos rendezvényfotós.

Mindenesetre örülök, hogy előtte kiolvastam a könyvét, amit az előadás előtt és alatt meg lehetett venni (amit én 3 példányban vettem meg, ami egy teljes vacsorát is kitett volna. 🙂 ) Boldog vagyok attól, hogy ilyen kaliberű emberek látogatják meg Magyarországot, és megosztják velünk életük pillanatait – jót és a rosszat is. A véleményem szerint, ha idejönnek, akkor meg kell néznünk őket, mert nem biztos, hogy legközelebb is erre járnak.

A könyvet pedig mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert én nagyon jól szórakoztam rajta. Elég sokat lehet tőle tanulni, és érdemes megfogadni, amit mond. 🙂 A könyv elolvasása után még egy kicsit a hatása alatt voltam, pl. megnéztem a Flying Heavy Metal c. dokumentumfilm sorozatot, amit vele vettek fel, és a könyvben említést tett, és Youtube kiadott egy videót, amiben arról mesél, hogy mennyire imádja a vonatokat. (itt érdemes elolvasni a kommenteket is, nagyot derültem rajta)

Kategória: Egyéb | Címke: , | Bruce Dickinson est bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Visszatértem egy régi hobbimhoz… a tánchoz

Közel fél éve elkezdtem ismét táncolni, és azt kell, hogy mondjam, hogy bánom azt, hogy miért nem előbb léptem meg ezt. Bár valószínűleg elsősorban magamat kellett meggyőznöm, hogy 30+ éves korban is táncolhatunk, hogy nemcsak 20 éves korig lehet ezt űzni, meg hogy a táncórán mit fognak szólni, hogyha nem én vagyok a legjobb mozgású a csapatban (tudom a korlátaimat, van hova fejlődnöm még! 🙂 pl. nem szabad elfelejteni a kezeket és a lábakat használni, hanem be kell vonni a munkába; egyenes tartásra stb. és néha a eltúlzott mozgás a jó) ezeket a gondolatokat kellett magamban rendeznem.

Régebben táncolgattam Tatabányán, a Jászai Mari Színházban – bár nem ott kezdtem, hanem a KPVDSZ-ben, de a tanárunk elment, és nem volt helyettesítés, ezért vonultunk át a Népházba – idővel rájöttem, hogy nem oda való vagyok. Pl. járt a tánckar fellépésekre és új táncok betanulásánál a 4. pótember voltam (tehát a főembernek, aki állandóan fellépésekre járt, annak a pótemberének a pótemberének a pótembere). Rá kellett jönnöm, hogy itt sok esélyem nem lesz, hogy előrébb jussak, ezért önként eljöttem.

Viszont a tánc szeretete megmaradt, nem hagytam magam, hogy elvegyék ezt az érzést. Hiszem azt, hogy terápiás értéke van, és ezt sokszor tapasztalom is, különféle partykon, amikor teljesen kikapcsolja az embert és kint hagyja a problémáit (vagy közben jön rá, hogy hogyan kellene kezelnie a dolgokat… megtörtént velem már). Na meg edzésben is tart: sokan 10 km-eket futnak, én inkább 2 órán át táncolok, az legalább több izmot megmozgat, és a koreográfia megtanulása közben még az agy sem marad ki. (rájöttem, hogy én a mozgásokat könnyebben tanulom meg, mint mondjuk egy verset)

Ebben az évben a közelben nézelődtem új konditerem után, ott láttam, hogy van Zumba oktatás is (na felnőtt koromban ismét ráébredtem, hogy azért nem kell aggódni a tánc miatt, az életem része maradt végig, be is szereztettem mindenféle Zumbás játékot X-boxra. :D) és gondoltam megnézem ezt az órát.

Na az első alkalom után rájöttem, hogy ez nem Zumba, hanem valami más, valami több, és átkoztam magamat, hogy most ki kell dobnom a játék CD-ket, mert ami ott 100%, az itt a felére sem elég. :). A tánctanár, Cynthia a személyisége is teljesen megfogott. Hihetetlen érzés fogott el, ugyanis azt éreztem, hogy visszamentem a ’90-es évekbe, annyira felszabadultam. (bár az X-akták sorozat is segített ebben, ugyanis akkor kezdtem el újra megnézni… de ez egy másik poszt témája lesz.)

A régi Népházas emlékek teljesen kitörlődtek, csak az maradt meg bennem, hogy táncolni KELL, létfontosságú. Ja és az edzőtársaimmal is könnyen megtaláltam hangot nem tudnék olyat mondani, akivel problémám van.

Többet kaptam ebben a fél év alatt, mint annak idején évek alatt. Nagyon hálás vagyok, hogy ide tartozhatok, és ha esetleg lesznek kihagyások valami miatt, mindig vissza fogok térni. 🙂

Kategória: Egyéb | Címke: , , | Visszatértem egy régi hobbimhoz… a tánchoz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva