Felhőatlasz

Igen, tudom, már megint olyanról írok, ami közel 7,5 éve elvesztette az aktualitását, de nem tehetek róla. Egyébként nálam az előző évtized legjobb filmje címet nyerte el.

Először a filmről Szirmai Gergőtől hallottam, akire már jó régen odafigyelek, ha filmről van szó. Ő nagyon ajánlotta ezt , mert állítása szerint ilyen filmet nem láttunk még soha. Persze, hogy akkor akadtam rá a csatornájára, amikor már levették a moziban a műsorról. Egy-két barát is mondta, hogy komoly hatást gyakorolt rá, bár akkoriban nem vettem figyelembe.

Na mindegy, igaz hogy már Németországban laktam, ezért ott megvettük a német verziót. Csakhogy a film úgy volt felépítve, ahogy aki nem tud perfekt angolul, az elveszett az első 5 percben. Na velünk is ezt történt. Éveken át félre volt dobva, amíg 7 év után kölcsön nem kaptam egy magyar verziót.

Amikor elkezdtem nézni, rögtön azt tűnt fel, hogy némi előismerettel kell rendelkezni a filmről (hogy ki kicsoda, mi merre hány méter) valamint van egy poszt apokaliptikus világ, ahol olyan furcsa nyelvet használnak, mint a Mézga családban az Mz/X. Ez volt az a pont, ahol kezdődött a zűrzavar.

Annyi igaz, hogy nem egy egyszeri megnézésre való film, ugyanis mindig van benne valami, mindig akad, ami új, és döbbenetes. Pl. miért kiált az egyik csoport, amikor elfogják az egyik főszereplőt(aki történetesen egy fabrikáns (klón)). Rögtön 18+-osba került volna a besorolás, főleg mostanában, ahol szeretnek mindent premier plánban mutatni….)

Pár napra rá, épp könyvkeresőben voltam, mert néha az a félelmem, hogy nincs elég könyvem itthon, és egyszer csak elfogy.. (vagy előveszem a klasszikus kötelező olvasmányokat, amiket annak idején hanyagoltam) Megnéztem ezért a Régikönyvek.hu-n, hogy ugyan már kapható-e a Felhőatlasz könyvben is, mert Moly.hu-n volt róla szó, hogy megjelent magyarul is.

Hát volt… sokat vacilláltam rajta, mert az ára bizony földhöz vágott: 15.000 Ft volt. Egy puha papír könyv, semmi extra és olyan árban adták, mintha kemény kötésű és aranyozott szélű lap lenne. Végülis megvettem és szerencsém is volt, mert ma már nem lehet kapni, csak előjegyzésre van. Könyvet elolvasva a döntésemet nem bántam meg, mert sok mindent megmagyarázott, amit nem értettem a filmben és azt, hogy közben úgy kellett vigyáznom rá, mint a hímes tojásra. Azaz nem tehettem be a táskámba, a pohár víznek is mindig máshol kellett lennie. Az angol kiadása e-bookon közel 3€… ez már csak ilyen.

A filmhez meg 2 szálat indítottam a kutatásra, mert az első eset bizonytalan volt, (internetes rendelés) ezért elmentem egy használt dvd boltba, ahol kb. 5 másodperc keresgélés után kezembe nyomták azt, amire 7 éve vártam… Utána kb. 2 hétre rá felhívtak internetes cégtől, hogy megvan, mikor küldhetik a csomagot.. 😀

Na egy szó, mint száz, megérte a fáradozást, mert a film nagyon be tudja húzni a nézőt. Hiába volt teljesen bukás a költségvetése miatt, akkor is örülök annak, hogy egy ilyen film létrejöhetett. A film zenéjéről még nem is beszéltünk, az is szenzációs.

Pánik helyett

Régebben kifejlesztettem egy módszereket arra, hogy a félelmetes/pánikolós helyzetek súlyát hogyan lehet tehermentesíteni. Hol egyiket, hol másikat. És azt gondolom, hogy ebben a járványügyi helyzetben is segíteni fog. Természetesen én is igyekszem követni a híreket, de ha már soknak érzem, akkor azonnal leállok velük.

Az első a zene, a másik a tánc, és a harmadik az, hogy olyan vicces videókat, dolgokat nézek, amik szinte fájnak, akkorát ütnek. Ezek a kedvenceim. Ilyenkor mindig a hangulatomat emelem. Főleg a híreket szoktam 5 perc után kikapcsolni és inkább neten nézem őket meg, mert jön a pánik a félelem, hogy meggyilkolta-megkéselte-drágul a benzin…. stb. és sehol egy jó hír (na jó elvétve 5%-ban).

Közben meg kinézek az ablakon és látom, hogy lassan virágba borulnak a fák, csicseregnek a madarak, mert jön a tavasz (vééééééééégre! kedvenc időszakom elkezdődik –> imádom a meleget)… a két világ meg teljesen ellentétei egymásnak. Na jó, nekem az az egyik nagy előnyöm, hogy a kis dolgoknak is tudok nagyon örülni.

Ezzel a dallal szeretnék a hangulaton javítani, kérlek fogadjátok szeretettel. Egyébként ezt hívom én igazi örömzenének, mert amikor látom, hogy mennyire élvezik a zenészek ezt a koncertet, mindig fülig ér a szám. 🙂

Mike Oldfield – The Bell (koncertfelvétel)