-
Dream Theater
Néha azon tűnődtem magamban, hogy van-e nekem kedvenc zenekarom, akikért rajongok. Éveken át azt hittem, hogy már nincs, mert kinőttem valamiért a Jim Steinman – Meat Loaf dalokból (bár néha azért vissza-visszatérek hozzájuk). De időközben rájöttem, hogy mégiscsak van, ha meghallom, hogy jön Magyarországra, igyekszem megragadni a lehetőséget, hogy kijussak a koncertre. Ez a zenekar pedig a Dream Theater. Történt ugyanis, hogy a 2020 februári koncertjük előtt úgy volt, hogy nem tudunk menni, de kiderült, hogy mégis, ezért rájöttem, hogy ez már több, mint egy fellángolás. Azóta kb. a 4. koncertükre készülök idén novemberben. Természetesen nem most kerültek fel a radaromra, kb. 20 éve történt, amikor Gargaj lelkesen mutatott egyszer…
-
Pánik helyett
Régebben kifejlesztettem egy módszereket arra, hogy a félelmetes/pánikolós helyzetek súlyát hogyan lehet tehermentesíteni. Hol egyiket, hol másikat. És azt gondolom, hogy ebben a járványügyi helyzetben is segíteni fog. Természetesen én is igyekszem követni a híreket, de ha már soknak érzem, akkor azonnal leállok velük. Az első a zene, a másik a tánc, és a harmadik az, hogy olyan vicces videókat, dolgokat nézek, amik szinte fájnak, akkorát ütnek. Ezek a kedvenceim. Ilyenkor mindig a hangulatomat emelem. Főleg a híreket szoktam 5 perc után kikapcsolni és inkább neten nézem őket meg, mert jön a pánik a félelem, hogy meggyilkolta-megkéselte-drágul a benzin…. stb. és sehol egy jó hír (na jó elvétve 5%-ban). Közben…