-
Könyvek nyomában
Az igazat megvallva, felnőttként kezdtem el értékelni a könyveket, hogy a könyvolvasás nem egy haszontalan tevékenység. Még ha hobbiból is csinálja az ember. Fiatalabb éveimben a kötelezőkön kívül a Dűne sorozat jutott el hozzám, és még egy-két könyv pl. Galaktikus Útikalauz Stopposoknak , aztán nagyjából ennyi. Viszont legbelül éreztem, hogy a fogalmazásomon kellene mit javítani, ezért megfogadtam azt az általános tanácsot, amit mindenki ismert, hogy olvasni kell, mert úgy bővül a szókincs. Elhatároztam azt is érettségi után, hogy szabadidőmben klasszikusokat fogok olvasni, mert már nincs tétje az egésznek nem kell belőle dolgozatot írnom, nincs teher, csak a magam szórakozására tehetem meg. És itt jöttem rá, hogy nem magával a tevékenységgel…
-
Nyárból tavaszba
Ma van az első évfordulója, hogy fogtam magam és elmentem színtanácsadóhoz, hogy megtudjam milyen színtípusba tartozom. Mert még mindig kutatom a saját stílusomat, és ezzel talán egy jó nagy lépést tettem ennek megtalálásában. Örök hálával tartozom emiatt Zionának, aki annak idején talált egy leányzót, akinek 4 Facebook csoportja volt aszerint, hogy ki milyen színtípusban van. 15+ éve egy EFOTT fesztiválon én is elmentem egy ingyenes tanácsadásra amit azóta is azzal a tudattal éltem, hogy nyár vagyok és fel sem merült, hogy más is lehetek. Ági (színtanácsadó) végzett ellenőrzéseket is, így elmentem az egyik workshopjára. Időről-időre a “Nyár színtípus vagyok” csoportban néhány leányzó írt, hogy volt Áginál kendőzésre és kijött, hogy…
-
Rendbe tenni a múltat
Már szokásommá vált hogy időről időre a végignézem múltamon azokat a dolgokat és szituációkat, amik engem zavarnak. Ez lehet helyzetek, amiket nem oldottam meg jól és amiatt a másik emberrel a viszony furcsává vált. Ez pl. lehet olyan, hogy valakinek nem adunk meg egy kisebb összeget, majd mind a ketten elfelejtettük, de azért a másik emberrel már nem olyan fesztelen a kapcsolat. Vagy személy szerint képes vagyok a 3 évvel régebbi dolgokon kattogni, és felhúzni magamat. Miközben ha lenyugszom, és ha megbeszélem a másik féllel és bocsánatot kérek, akkor kiderül, hogy nem is annyira drasztikus és az adott helyzet (amikor éppen készültem végleg leépíteni egy barátságot, de utolsó pillanatban megbeszéltük…
