Címke: utazás

Beküldve:

Hajdúszoboszló

Néha van az úgy, hogy hétvégente megunom azt, hogy állandóan Pesten vagyunk, és nem szabadulunk ki a városból. Ezért felvetettem a férjemnek, hogy mi lenne, ha hétvégére bepattannánk az autóba és elmennénk jó messze, akár az ország másik felébe. (ez már előtte tesztelve lett, hogy bírom az egy hétvégén akár az 500 km-es utakat, és ezt akartam megerősíteni.) Ezért Hajdúszoboszlóra esett a választás, másrészt azért, mert meg akartam nézni, hogy milyen Európa legnagyobb strandja.

Nem mindennapi látvány

Ahogy pénteken este megérkeztünk a városba, egyből szürreális képe tárult elénk. Az apartmanunk a belvárosban volt és az odafelé vezető út mindkét oldalán hatalmas embertömeg. De olyan szinten, hogy szinte még az erkélyekről is fürtökben lógtak. És olyan fények voltak mindenfelé, mint egy búcsúban. Jókora kérdőjel volt a fejünk felett, és próbáltam eléggé lassan menni ahhoz, hogy ne üssek el senkit. Ahogy leparkoltam a kocsit, egyből dudálásokat hallottunk.

Kamionok, kamionok mindenhol

Később megtudtuk a tulajtól, hogy pont sikerült a Kamionos találkozó kezdetére érkeznünk, mert ha 10 perccel később megyünk, akkor már lett volna ennyire sima az út. Majd az utóbbi 3 óra abból állt, hogy megpróbáltunk elhúzódni a felvonulástól mert már csengett a fülünk a sok dudálástól. Az egyik legmeglepőbb számomra az volt, hogy saját szemmel láttam, hogy egy kamionos gyerek füstöt eresztett egy teljes családra (ránk is jött), azaz egy apa, anya, 4 éves kislány és egy karonülő kisgyerek volt az áldozat. Persze a 3 éveseken sem volt semmiféle védelem, amit a fület védte volna, amit például a számítógépes partykon látok állandóan. Este még sétáltunk egy kicsit és felfedeztük a strandnak a főbejáratát. Nagy volt a tömeg és a hangzavar, de könnyedén lehetett még menni.

Fürdőkomplexum.

Másnap bevetettük a strandfürdőt, persze, hogy abban az időszakban mentünk, amikor magasan járt a Nap. És nem is találtunk azonnal árnyékos helyet. A hely nagyon ki van építve, számos medence van mindenféle fajtából, és büfék mindenfele. Jó a Prémium részhez már nem tudtunk jegyet venni, mert betelt, de így is nagyon jó volt minden. pl. az egyik büfében a saját szemed előtt készítették el a minifánkokat. (igen, nem tehetek róla, édesszájú vagyok) Majdnem bejártunk mindent és 20 percig tartott. Végül a nagy meleg miatt elfáradtunk, mert tartotta magát a 30+ C° meleg.

Konklúzió

Egyszer még visszatérünk, mert nagyon kellemes hely. Nem is gondoltam, hogy a Kelet-Magyarországon van egy olyan hely, ahol ennyire vidámak, felszabadultak az emberek.

Mivel nem azonnal mentünk vissza Pestre, hanem még a Tisza-tavat is meglestük, és úgy döntöttünk, hogy majd lesz egy nyaralásunk a Tisza-tónál. Egyik ottani éttermet a legnagyobb gasztroblogger kedvencem, Mautner Zsófi is ajánlotta, azon a helyen, ahol gyerekkoromban jártam utoljára. Sokat fejlődött azóta a térség.

Beküldve:

Kalandok az utakon

1 hónap van már csak hátra az új autóm megérkezéséig, addig is szorgalmasan gyakorlom a vezetést hétvégente. Eleinte főleg a forgalmat kell megszoknom hogy mellettem azért vannak más autók is, a sávváltásokat és nyáron azért vannak biciklisek/motorosok is. Ezeket hogy kell úgy kikerülni, hogy senki se sérüljön meg, ne üssek el senkit, illetve ne okozzak szívinfarktust.

Azért megfigyeltem, hogy néhány esetben, hogyha sebesség korlátozó tábláknak megfelelően vezetek, akkor a mögöttem lévő autósok eléggé idegesek lesznek, elkezdenek rám villogni, hogy mit képzelek magamról, hogy elállom az utukat az én T betűs autómmal. Jelenleg inkább lelassítok, ha olyan esetet látok, ami még nem megy egyből a megoldás. Emiatt kaptam egy olyan oldalt, ami a sebességtúllépéssel foglalkozik, hogy meddig mehetek el, hogy abból ne legyen büntetés.

Pl. volt egy fehér autó, ami be akart kanyarodni egy mellékútra (azt hiszem Csákváron) lelassítottam, vártam, hogy bekanyarodjon, erre hátam mögött egy fekete Audis elkezdett rám dudálni. Én ilyenkor próbálom magamat nem felidegesíteni, mert a lehető legjobb tudásom szerint jártam el, viszont az tény, hogy meg kell szoknom egy bizonyos típusú embereket. De jó úton haladok abban, hogy ez sikerüljön.

Múlthét végén M1-esen jártam és éppen újították fel. Azaz a 2 sávból csak 1 volt járható, az is 60-as táblával. Én betartottam, erre mögöttem a kamionos kb. 4x rám villogott, pedig kicsivel többel mentem, de még úgy sem tetszett neki. Amikor véget ért a gyorsítottam és elhúztam előle, hogy ne zavarjam.

Nagyjából már megy az autópályán lévő vezetés, és már tudom, hogy mikor kell megelőzni az autót. (azt is megfigyeltem, hogyha retro zenéket hallgatok, tehát 50-60-70-80-as évekbelit, akkor sokkal jobban megy a vezetés) Egyik alkalommal kamiont előzők a belső sávban, és kb. nem jött semmi -mert enélkül én nem kezdek neki -, 2 másodperc múlva jött egy Audis… csak úgy feltűnt a semmiből, jöhetett vagy 150 km/h-val. Jóvanna, megyek már megyek… 😀 Egy kis türelmet szeretnék kérni, amíg visszamegyek a külsőbe.

Vezetés közben arra jöttem rá, hogy ez a dolog annyira nem az ördögtől való, csak nagyon-nagyon sokat kell gyakorolni. És úgy hozzá lehet szokni, hogy már észre sem vesszük, hogy hányasban vagyunk, hogy váltunk, hanem élvezzük az utazást.

Köszönjük WordPress!