Ma van az első évfordulója, hogy fogtam magam és elmentem színtanácsadóhoz, hogy megtudjam milyen színtípusba tartozom. Mert még mindig kutatom a saját stílusomat, és ezzel talán egy jó nagy lépést tettem ennek megtalálásában. Örök hálával tartozom emiatt Zionának, aki annak idején talált egy leányzót, akinek 4 Facebook csoportja volt aszerint, hogy ki milyen színtípusban van.
15+ éve egy EFOTT fesztiválon én is elmentem egy ingyenes tanácsadásra amit azóta is azzal a tudattal éltem, hogy nyár vagyok és fel sem merült, hogy más is lehetek. Ági (színtanácsadó) végzett ellenőrzéseket is, így elmentem az egyik workshopjára. Időről-időre a “Nyár színtípus vagyok” csoportban néhány leányzó írt, hogy volt Áginál kendőzésre és kijött, hogy tavasz, tél, ősz típus, úgyhogy köszönik, hogy ebben a csoportba lehetett és átvándoroltak a megfelelő csapatba. Biztos szerettem volna lenni abban, hogy a megfelelő helyen vagyok.
És ami az ellenőrző kendőzésen ért, az igencsak mellbe vágott. Kaptunk először egy ismertetőt, hogy miről is szól ez az egész, és hogy miért nem megfelelő a hazai oktatás ebben a témában. Ági sokat kutatott, mert valami nem állt össze benne, és ezt nem félt nekünk elmondani. Ezért is bővítette a tudását külföldi tanfolyamokon.
Majd jöttem én és a kendők. Egy szép napfényes ablaknál és tükör előtt izgultam, hogy mi fog kijönni. Első sokk: arany színű kendő jól áll! Második: az ezüst is. Teljes zűrzavar volt bennem. A nyár színeket (kicsit tompább, szürkésebb színeket pl. púder rózsaszínt) úgy dobta le a bőröm és mutatott ajtót nekik, hogy alig hittem el. Ellenben sorra jöttek elő a melegebb, világosabb színek.
Később kezdtem kapizsgálni, – amikor már ráeszméltem, hogy nyár nem lehetek-, hogy miért van az, hogy amikor évekkel ezelőtt Velencében voltunk szilveszterezni, és nézegettem mindenféle poncsókat akkor a snassz fekete ill. sötétkék helyett miért nyúltam a narancssárághoz. Amikor Supernatural (Odaát) sorozatban miért lett a kedvencem egy olyan karakter, aki hosszú bézs ballonkabátot (trenhcoat?) hord. Hogy 10x évesen miért bolondultam meg egy világosbarna nadrágomért. Vagy tavaly születésnapomkor a Süel boltban miért mondták egy türkizszín összeállítású ruhára, hogy szinte bele van varrva a nevem.
Ezt Ági rendszeresen elmeséli a részvevőinek, hogy ilyen “eltévelyedések” mindig azt jelzik, hogy belül az ember érzi, hogy milyen típusba tartozik. És utána a vendég hazamegy és a polc legmélyéről előhúz egy olyan rég elfeledett ruhát, ami tökéletesen passzol hozzá.
Nem úgy voltam vezetve, hogy előre meg lett mondva, hogy “szerintem te ez vagy” – mert később ilyen példát is láttam Youtube-on (amit azonnal le is állítottam) -, hanem együtt fedeztük fel a színeimet. És ezzel azt érte el Ági, hogy egy olyan színlátással tértem haza, amit nem gondoltam, hogy bennem van. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a végén a végső diagnózist az élénk tavaszt én mondtam ki. Ami azt jelentette, hogy teljes gardróbcserén kellett átesnem és feltöltenem megfelelő mennyiségű arany nyakláncokkal a kiegészítőket. Ja és 2 hétig teljes sokkban voltam emiatt. Kívülről kicsit furcsán viselkedhettem. 😀
Olyan színeket kezdtem el hordani, amiket régebben nem. Pl. barnát. Nem mondom azt, hogy nem volt furcsa az elején, de nem éreztem idegennek sem. Annyira sikerült átkapcsolni az agyamat. Na és persze azóta is egy türkiz blézert keresek, ami egyszer volt néhány évvel ezelőtt és imádtam, de kidobtam, mert nem tudtam hozzá sminkelni. Ma már tudnék, úgyhogy nyitva tartom a szememet, hátha újra meglelek egyet.
Úgyhogy én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta önismereti utazást, mert tényleg az. Nemcsak a ruhákban, de sokkal bátrabb/magabiztosabb lettem tőle és ez az élet egyéb területén is megmutatkozik.