Visszatértem egy régi hobbimhoz… a tánchoz

Közel fél éve elkezdtem ismét táncolni, és azt kell, hogy mondjam, hogy bánom azt, hogy miért nem előbb léptem meg ezt. Bár valószínűleg elsősorban magamat kellett meggyőznöm, hogy 30+ éves korban is táncolhatunk, hogy nemcsak 20 éves korig lehet ezt űzni, meg hogy a táncórán mit fognak szólni, hogyha nem én vagyok a legjobb mozgású a csapatban (tudom a korlátaimat, van hova fejlődnöm még! 🙂 pl. nem szabad elfelejteni a kezeket és a lábakat használni, hanem be kell vonni a munkába; egyenes tartásra stb. és néha a eltúlzott mozgás a jó) ezeket a gondolatokat kellett magamban rendeznem.

Régebben táncolgattam Tatabányán, a Jászai Mari Színházban – bár nem ott kezdtem, hanem a KPVDSZ-ben, de a tanárunk elment, és nem volt helyettesítés, ezért vonultunk át a Népházba – idővel rájöttem, hogy nem oda való vagyok. Pl. járt a tánckar fellépésekre és új táncok betanulásánál a 4. pótember voltam (tehát a főembernek, aki állandóan fellépésekre járt, annak a pótemberének a pótemberének a pótembere). Rá kellett jönnöm, hogy itt sok esélyem nem lesz, hogy előrébb jussak, ezért önként eljöttem.

Viszont a tánc szeretete megmaradt, nem hagytam magam, hogy elvegyék ezt az érzést. Hiszem azt, hogy terápiás értéke van, és ezt sokszor tapasztalom is, különféle partykon, amikor teljesen kikapcsolja az embert és kint hagyja a problémáit (vagy közben jön rá, hogy hogyan kellene kezelnie a dolgokat… megtörtént velem már). Na meg edzésben is tart: sokan 10 km-eket futnak, én inkább 2 órán át táncolok, az legalább több izmot megmozgat, és a koreográfia megtanulása közben még az agy sem marad ki. (rájöttem, hogy én a mozgásokat könnyebben tanulom meg, mint mondjuk egy verset)

Ebben az évben a közelben nézelődtem új konditerem után, ott láttam, hogy van Zumba oktatás is (na felnőtt koromban ismét ráébredtem, hogy azért nem kell aggódni a tánc miatt, az életem része maradt végig, be is szereztettem mindenféle Zumbás játékot X-boxra. :D) és gondoltam megnézem ezt az órát.

Na az első alkalom után rájöttem, hogy ez nem Zumba, hanem valami más, valami több, és átkoztam magamat, hogy most ki kell dobnom a játék CD-ket, mert ami ott 100%, az itt a felére sem elég. :). A tánctanár, Cynthia a személyisége is teljesen megfogott. Hihetetlen érzés fogott el, ugyanis azt éreztem, hogy visszamentem a ’90-es évekbe, annyira felszabadultam. (bár az X-akták sorozat is segített ebben, ugyanis akkor kezdtem el újra megnézni… de ez egy másik poszt témája lesz.)

A régi Népházas emlékek teljesen kitörlődtek, csak az maradt meg bennem, hogy táncolni KELL, létfontosságú. Ja és az edzőtársaimmal is könnyen megtaláltam hangot nem tudnék olyat mondani, akivel problémám van.

Többet kaptam ebben a fél év alatt, mint annak idején évek alatt. Nagyon hálás vagyok, hogy ide tartozhatok, és ha esetleg lesznek kihagyások valami miatt, mindig vissza fogok térni. 🙂

Rendbe tenni a múltat

Már szokásommá vált hogy időről időre a végignézem múltamon azokat a dolgokat és szituációkat, amik engem zavarnak. Ez lehet helyzetek, amiket nem oldottam meg jól és amiatt a másik emberrel a viszony furcsává vált. Ez pl. lehet olyan, hogy valakinek nem adunk meg egy kisebb összeget, majd mind a ketten elfelejtettük, de azért a másik emberrel már nem olyan fesztelen a kapcsolat.

Vagy személy szerint képes vagyok a 3 évvel régebbi dolgokon kattogni, és felhúzni magamat. Miközben ha lenyugszom, és ha megbeszélem a másik féllel és bocsánatot kérek, akkor kiderül, hogy nem is annyira drasztikus és az adott helyzet (amikor éppen készültem végleg leépíteni egy barátságot, de utolsó pillanatban megbeszéltük az ügyet és tisztázódik…ekkor kiderül, hogy én voltam már megint a dráma királynő… 🙂 O:)

De ez tárgyakra is vonatkozhat. Pl. amikor elkezdtem olvasni a Dűnét általánosban, akkor sikerült is tönkretennem a két könyvet. Éveken át hallgathattam, hogy nem tudok vigyázni a dolgokra. De szerettem volna ezt a hibát kiküszöbölni, 20x év múlva egyszer csak mondtam, hogy megtaláltam az eredeti könyveket a Régikönyvek.hu-n, és megrendeltem, és már a polcomon pihenik ki az útjukat. Emiatt megfixeltem a múltamat, és már dolog nem tud bántani, tehát azt az energiát a jövőm megépítésére fordíthatom.

És ez szerintem a kölcsönök esetében is ez lehet a helyzet, még ha csak kis összegű kölcsönökről van szó is.

Ha minél többször csináljuk ezt, annál felszabadultabbak lehetünk. 🙂