Kategória: Élet

Beküldve:

Felkészülés egy új életre

Tavaly bekövetkezett az, amire évek óta vágytam – és néha türelmetlen voltam emiatt -, nyár elején megszületett az első (és talán egyetlen) gyermekem.

Várandóságom előtt nézegettem olyan jellegű videókat, amelyek a témába vágnak, és megpróbáltam felkészülni arra, hogy mire megtudom, hogy várandós vagyok, legyen egy gát bennem, hogy ne árasszam el a netet a gyerek képeivel, mert sosem tudhatjuk, hogy az a kép hol landol. Főleg ez a videó késztetett erre a döntésre. Hálás vagyok, hogy legalább van a Hintalovon Alapítvány és a “Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” FB oldal hogy idejében fel tudjak készülni azokra a kihívásokra, amikre 2020-as években szembe kell néznünk.

Pl. Instagramon van egy amerikai csajszi, aki kriminológiát és pszichológiát tanult, és olyan tippeket ad, hogy ne vegyünk feliratos táskát a gyereknek, mert egy vadidegen ember könnyedén a bizalmába férkőzhet a gyerkőcnek, vagy hogy ne adjunk ki semmilyen adatot, hogy hova jár bölcsibe/óvodába/iskolába és edzésre a gyerkőc mert minél több információt osztunk meg a nagyvilággal, annál sebezhetőbb lesz. Illetve, hogy hogyan ismerhető fel a nem megfelelő közeledés, hogyan kell kialakítani a megfelelő testtudatot, mi a jó illetve a rossz titok.(Főleg hogy néhány hete volt az influenszerek által szervezett Hősök téri tüntetés, aminek kapcsán adományoztam egy keveset és büszke is vagyok rá, mert benne vagyok abban a majdnem 220 milliós végső eredményben, amit sikerült összegyűjteniük.)

A ma még gyerekcipőben járó mesterséges intelligenciáról nem is beszélve. Ma már olyan alkalmazások vannak, hogy csak egy fénykép kell hozzá és olyan képeket generál az alkalmazás, hogy esik le az állam. Önéletrajzban simán mehet, tehát a régi típusú fényképeket el lehet felejteni. Bele sem merek gondolni abba, hogy mi történik akkor, hogyha a gyerkőcöt kipécézik, mert amikor engem ért szekálások az általános illetve gimnáziumban, akkor még nem volt igazán elterjedve Photoshop és az AI. Ma már nagyon oda kell figyelni, hogy nemcsak offline van, hanem online is.. Szerencsére van erre egy könyv, mi ilyenkor a tennivaló, remélem, hogy addigra érvényes lesz ez a tudás.

De az, hogy tavaly nyár óta nem aludtam 8 óránál többet egyhuzamban, és még mindig élek, önbizalommal tölt el, hogy mire leszek képes, amikor egyszer csak kialszom magamat és a gyerkőc bölcsis/óvodás lesz, hogy akkor mikre leszek képes. 🙂

Beküldve:

Könyvek nyomában

Az igazat megvallva, felnőttként kezdtem el értékelni a könyveket, hogy a könyvolvasás nem egy haszontalan tevékenység. Még ha hobbiból is csinálja az ember. Fiatalabb éveimben a kötelezőkön kívül a Dűne sorozat jutott el hozzám, és még egy-két könyv pl. Galaktikus Útikalauz Stopposoknak , aztán nagyjából ennyi.

Viszont legbelül éreztem, hogy a fogalmazásomon kellene mit javítani, ezért megfogadtam azt az általános tanácsot, amit mindenki ismert, hogy olvasni kell, mert úgy bővül a szókincs. Elhatároztam azt is érettségi után, hogy szabadidőmben klasszikusokat fogok olvasni, mert már nincs tétje az egésznek nem kell belőle dolgozatot írnom, nincs teher, csak a magam szórakozására tehetem meg. És itt jöttem rá, hogy nem magával a tevékenységgel volt a gondom, hanem a “kikényszerített” mivoltával volt a gond. Ezek után felszabadultam.

Az is igaz persze, hogy amikor Homérosztól az Iliász olvastam el újból, csak kb. a 30. oldalig jutottam el, és valamiért úgy éreztem, hogy nem tudom tovább olvasni. Bátyámtól elkértem Asimov sorozatának első kötetét a Robottörténetekkel kezdve, és érdekes módon egy ültő helyemben 300 oldalt el tudtam olvasni.

Megnyugodtam, hogy nem az én fejemmel van a gond, csak valami félrecsúszott. Évekkel később elvégeztem egy tanulással kapcsolatos tanfolyamot, mert egyrészt volt lehetőségem rá és másrészt rá akartam jönni, hogy mit rontottam el általános iskolában és a gimiben. A kurzuson meg is lett a válasz.

Majd ismét jött a Dűne sorozat, amiből tini koromban elolvastam az első két részt. Úgy döntöttem, hogy a frissen szerzett e-bookomon elkezdem olvasni a 14 részesre kibővített műveket. Háááát. Utólag jöttem rá, hogy igazi könyvben kellett volna olvasnom, mert mindegyik kötet végén ott vannak a szavaknak a magyarázatai is. pl. mi az, hogy kőégető…mire az egyik ismerősöm megmondta azt, hogy atombomba, de olyan hangsúllyal és lekezelően, hogy évekig nem beszéltem vele. Ezért is szereztem be az új kiadásokat papírkönyv formában.

Ha bővíteni szeretném a házi könyvtáramat, akkor leginkább a különféle könyvesbolti sikerlistákat szoktam használni, illetve a moly.hu könyves közösségi oldalt illetve a családtól/barátoktól/ismerősöktől szoktam még ajánlatokat gyűjteni. Ha Yotube-on készítenek a példaképeimmel interjút és ha netalán olvasott művekről esik szó, akkor tuti biztos, hogy visszatekerem és kiírom a címet és megszerzem (amiről természetesen sosem hallottam).

Így szereztem meg pl. Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége (tudom, tudom, ez egy híres könyv, de csak mostanában került az utamba) vagy Paul Auster – 4321 c. kötetét, ami közel 800 oldal amit Mautner Zsófi illetve Gyárfás Dorka úgy említ meg, mintha teljes mértékben köztudott lenne az a könyv.
Kéthetente legalább egyszer bemegyek a könyvesboltba és kiírom magamnak, hogy miket szeretnék venni. Azt szeretem, mint a ruháknál is, szinte hallom, hogy “Hahó, itt vagyok, vigyél haza!” Na, ekkor kerülnek fel a megszerzendő listámra. A e-book vs. könyv csatában én inkább vagyok e-book-os, mint rendes könyves, de elfogadom a csak papír alapú könyvmániásoknak az álláspontját is. Az e-book meg bele tud férni egy női táskába is, anélkül, hogy szétfeszítené.

1 szó, mint 100, idősebb korban is rá lehet kapni az olvasás ízére, sosem késő elkezdni. Én vagyok rá az élő példa, hogy ezt meg lehet csinálni.

Beküldve:

Hajdúszoboszló

Néha van az úgy, hogy hétvégente megunom azt, hogy állandóan Pesten vagyunk, és nem szabadulunk ki a városból. Ezért felvetettem a férjemnek, hogy mi lenne, ha hétvégére bepattannánk az autóba és elmennénk jó messze, akár az ország másik felébe. (ez már előtte tesztelve lett, hogy bírom az egy hétvégén akár az 500 km-es utakat, és ezt akartam megerősíteni.) Ezért Hajdúszoboszlóra esett a választás, másrészt azért, mert meg akartam nézni, hogy milyen Európa legnagyobb strandja.

Nem mindennapi látvány

Ahogy pénteken este megérkeztünk a városba, egyből szürreális képe tárult elénk. Az apartmanunk a belvárosban volt és az odafelé vezető út mindkét oldalán hatalmas embertömeg. De olyan szinten, hogy szinte még az erkélyekről is fürtökben lógtak. És olyan fények voltak mindenfelé, mint egy búcsúban. Jókora kérdőjel volt a fejünk felett, és próbáltam eléggé lassan menni ahhoz, hogy ne üssek el senkit. Ahogy leparkoltam a kocsit, egyből dudálásokat hallottunk.

Kamionok, kamionok mindenhol

Később megtudtuk a tulajtól, hogy pont sikerült a Kamionos találkozó kezdetére érkeznünk, mert ha 10 perccel később megyünk, akkor már lett volna ennyire sima az út. Majd az utóbbi 3 óra abból állt, hogy megpróbáltunk elhúzódni a felvonulástól mert már csengett a fülünk a sok dudálástól. Az egyik legmeglepőbb számomra az volt, hogy saját szemmel láttam, hogy egy kamionos gyerek füstöt eresztett egy teljes családra (ránk is jött), azaz egy apa, anya, 4 éves kislány és egy karonülő kisgyerek volt az áldozat. Persze a 3 éveseken sem volt semmiféle védelem, amit a fület védte volna, amit például a számítógépes partykon látok állandóan. Este még sétáltunk egy kicsit és felfedeztük a strandnak a főbejáratát. Nagy volt a tömeg és a hangzavar, de könnyedén lehetett még menni.

Fürdőkomplexum.

Másnap bevetettük a strandfürdőt, persze, hogy abban az időszakban mentünk, amikor magasan járt a Nap. És nem is találtunk azonnal árnyékos helyet. A hely nagyon ki van építve, számos medence van mindenféle fajtából, és büfék mindenfele. Jó a Prémium részhez már nem tudtunk jegyet venni, mert betelt, de így is nagyon jó volt minden. pl. az egyik büfében a saját szemed előtt készítették el a minifánkokat. (igen, nem tehetek róla, édesszájú vagyok) Majdnem bejártunk mindent és 20 percig tartott. Végül a nagy meleg miatt elfáradtunk, mert tartotta magát a 30+ C° meleg.

Konklúzió

Egyszer még visszatérünk, mert nagyon kellemes hely. Nem is gondoltam, hogy a Kelet-Magyarországon van egy olyan hely, ahol ennyire vidámak, felszabadultak az emberek.

Mivel nem azonnal mentünk vissza Pestre, hanem még a Tisza-tavat is meglestük, és úgy döntöttünk, hogy majd lesz egy nyaralásunk a Tisza-tónál. Egyik ottani éttermet a legnagyobb gasztroblogger kedvencem, Mautner Zsófi is ajánlotta, azon a helyen, ahol gyerekkoromban jártam utoljára. Sokat fejlődött azóta a térség.

Beküldve:

Dietetika

Sok hétnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy többet már nem akarok hinni a divatos táplálkozási trendeknek, ezért elmegyek Dietetika szakrendelésre. Mert egyszer és mindenkorra tudni akarom, hogy számomra(!!) mi a jó és mi nem.

Mert nekem pl. hiába mondják, hogy a tej nem jó, és igyak helyette növényi tejet. Amit a gyomrom nem tud értelmezni és rosszul vagyok tőle. Vagy éveken át nem halevőként azt kellett hallgatnom, hogy mennyire egészséges a hal és a tenger gyümölcsei. Ráadásul tukmálták rám az emberek hogy egyek már, miközben a gondolattól is falfehér voltam.

pexels.com

Részben azért is megyek, mert érzem nagyon beszűkült azoknak az ételcsoportoknak a listája, amiket eszek. Már látom, hogy nem ez a megfelelő irány. Igaz, hogy van legalább 10 szakácskönyvem, de nem merem azokat használni használni. Mert az interneten mindenfélét összeolvastam, az ismerősöktől mindenfélét hallottam, hogy ez nem jó, és az nem jó. De pl. több ezer éven keresztül a kovász és az élesztő miért volt jó, és miért egészségtelen a 21. században?

Na mind1, na ezeket a kérdőjeleket szeretném tisztázni. És a baráti körömből láttam olyan példát, ahol az volt a siker kulcsa, hogy elment az illető Dietetika szakrendelésre. Azóta szembetűnő lett a változás.

Szóval az cél megvan, a táplálkozási naplót már letöltöttem és lelkileg készülök arra, hogy mit fogok hallani.

Beküldve:

Véleményem az MLM-ről.

(forrás:pexel.com)

Kipróbáltam, nem vált be. Nem vagyok hálózatépítő típus, és nem is akarok az lenni. Pedig mondják, hogy csak a munkát kell beletenni, és akkor jönni fog az eredmény. És bárki meg tudja csinálni, csak akarni kell. Na ez, amit nem hiszek el. Ez egy kőkemény szakma, amit úgy hívnak, hogy értékesítő.

Ehhez egy bizonyos lelki alkatnak kell lenni. Ha valaki meg is tanulja a szabályokat, hogy hogy kell csinálni, akkor sem 100%, hogy éles helyzetben menni fog. Főleg, hogy többször is azt tapasztaltam az, hogy vannak olyan emberek, akik egy udvarias elutasítást nem bírnak lenyelni. (Ezt többször is tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értenek meg, de ez másik poszt témája lenne.) Amikor pedig felmegy a pumpa és keményebb eszközöket kell alkalmaznom (pl. tiltás), akkor megkapom azt, hogy “nem így ismertek meg engem” és fel vannak háborodva. Nálam ezt ki kell váltani.

(forrás: pexel.com)

Kezdjük azzal, hogy lehet olyan terméket akarnak rám erőltetni, ami nem 2 fillér, és minden áron szednem kell, mert csak azzal teszek jót az egészségemnek. Pl. vitaminokat, amikor már maréknyi vitamint szedtem, és már többet naponta nem tudok lenyelni, vagy egy olyan tisztítókúrát akartak velem megcsináltatni, amitől 2 nap után szédültem és nem bírtam tőle aludni rendesen, mert mindig a kaján járt az eszem.

Vagy pl. eleve nem akarok olyan termékeket venni, ami Amerikából jönnek, hanem helyette magyar vitaminokat és kiegészítőket szeretnék szedni, mert ezzel is a magyar gazdaságot akarom segíteni. Az pedig egy külön kedvencem, hogy “amiket te szedsz, az nem jó, meg nem értem, hogy ez mi, szedd inkább ezt, mert ez a tuti.. (ez egy kiváló módszer arra, hogy eltávolódjak az illetőtől)

Akkor szoktam behúzni a féket és menekülni, ha nem adnak nekem választási lehetőséget. DE! Ha nem érzem a nyomulást, hanem adnak nekem választási lehetőséget, hogy próbáljam ki, és hogyha nem tetszik, akkor sincs semmi baj… ez tetszik. Ez a jó irány, mert ilyennel is találkoztam.

De azt is képzelhetőnek tartom, hogy ezekből meg lehet élni, de csak akkor, hogyha tényleg az ember ezt akarja csinálni, és nincs az emberben az a görcsösség, hogy mindenáron el kell adnia valamit mert akkor lesz csak bevétele.

Köszönjük WordPress!