Bruce Dickinson est

Még olvastam a Dűnét, de már a vége felé jártam, ezért belevetettem magamat a könyvek gyűjtésbe (főleg E-bookra elsősorban). Tavaly karácsonykor már megvettem ajándéknak Bruce “Mire való ez a gomb?” c. könyvét, ami “Nyomokban nehézfémet tartalmazhat”… utalva erre a szerző pilótamúltjára, amit 10 éve tudtam meg (és ezzel a kezembe ragadt az irománya).

Azért is figyeltem fel, mert kiskoromban éveken keresztül “sajnos” Iron Maident kellett hallgatnom. 😀 És elég jó zenekarnak tartom őket, hogy szánjak rá időt arra, és megismerjem a tagokat.

Idén azt vettem észre, hogy ugyan ajándéknak már adtam, de nem ment ki a fejemből a mű, és csak nem hagyott nyugodni, ezért megszereztem E-bookra magyarul és angolul, hogy később tudjam eredetiben is olvasni.

Mialatt olvastam, jártam-keltem a városban és a Nyugati tér aluljárójában észrevettem egy plakátot, miszerint ez a jóember Magyarországra jön akkor, amikor a 7. évfordulónkat ünnepeljük a Gáborral. Miután túljutottam egy olyan részen, ahol konkrétan 5 percig vinnyogtam a nevetéstől egyik buszon és nem tudtam abbahagyni, tudtam, hogy itt nincs mese ezt az embert élőben látni kell.

Maga az est teljesen korrekt volt, bár ott döbbentem rá, hogy mit jelent az apró betűs rész hogy “az előadás angol nyelven fog zajlani” –> tolmács nincs, csak a saját tudásunkra hagyatkozhatunk. Így este klipforgatás után (erről később) jó kis edzés volt az agynak, hogy mindenféle szótár és segédeszköz nélkül hogyan tudok fordítani magamnak. Bár még kell gyakorolnom az angolt, mert voltak részek, amik kimaradtak.

A másik dolog, ami elvonta a figyelmemet hogy ketten is, akik előttem ültek, fényképet készítettek. Egyrészt ezt nem tartom fairnek, hogy idejön egy világsztár aztán nem figyelnek rá eléggé a mondandójára, mert azzal vannak a rajongók elfoglalva, hogy képet készítenek Instagramra vagy a Facebookra ELŐADÁS KÖZBEN.

Nem értem ilyenkor az embereket. Nekem elég volt az a tény, hogy megjegyeztem, hogy a borítóképhez viszonyítva kicsit hosszabb volt a haja (váll alá ért neki), szürke nadrágot, szürke pólót hordott és kissé fárad volt, mert ha jól tudom, nemrég fejezett be a zenekarral egy világ körüli utat, bár nagy energiákkal dolgozott. 🙂 Inkább rá figyelek és nem arra, hogy fényképezzem, ha nem én vagyok a hivatalos rendezvényfotós.

Mindenesetre örülök, hogy előtte kiolvastam a könyvét, amit az előadás előtt és alatt meg lehetett venni (amit én 3 példányban vettem meg, ami egy teljes vacsorát is kitett volna. 🙂 ) Boldog vagyok attól, hogy ilyen kaliberű emberek látogatják meg Magyarországot, és megosztják velünk életük pillanatait – jót és a rosszat is. A véleményem szerint, ha idejönnek, akkor meg kell néznünk őket, mert nem biztos, hogy legközelebb is erre járnak.

A könyvet pedig mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert én nagyon jól szórakoztam rajta. Elég sokat lehet tőle tanulni, és érdemes megfogadni, amit mond. 🙂 A könyv elolvasása után még egy kicsit a hatása alatt voltam, pl. megnéztem a Flying Heavy Metal c. dokumentumfilm sorozatot, amit vele vettek fel, és a könyvben említést tett, és Youtube kiadott egy videót, amiben arról mesél, hogy mennyire imádja a vonatokat. (itt érdemes elolvasni a kommenteket is, nagyot derültem rajta)

Visszatértem egy régi hobbimhoz… a tánchoz

Közel fél éve elkezdtem ismét táncolni, és azt kell, hogy mondjam, hogy bánom azt, hogy miért nem előbb léptem meg ezt. Bár valószínűleg elsősorban magamat kellett meggyőznöm, hogy 30+ éves korban is táncolhatunk, hogy nemcsak 20 éves korig lehet ezt űzni, meg hogy a táncórán mit fognak szólni, hogyha nem én vagyok a legjobb mozgású a csapatban (tudom a korlátaimat, van hova fejlődnöm még! 🙂 pl. nem szabad elfelejteni a kezeket és a lábakat használni, hanem be kell vonni a munkába; egyenes tartásra stb. és néha a eltúlzott mozgás a jó) ezeket a gondolatokat kellett magamban rendeznem.

Régebben táncolgattam Tatabányán, a Jászai Mari Színházban – bár nem ott kezdtem, hanem a KPVDSZ-ben, de a tanárunk elment, és nem volt helyettesítés, ezért vonultunk át a Népházba – idővel rájöttem, hogy nem oda való vagyok. Pl. járt a tánckar fellépésekre és új táncok betanulásánál a 4. pótember voltam (tehát a főembernek, aki állandóan fellépésekre járt, annak a pótemberének a pótemberének a pótembere). Rá kellett jönnöm, hogy itt sok esélyem nem lesz, hogy előrébb jussak, ezért önként eljöttem.

Viszont a tánc szeretete megmaradt, nem hagytam magam, hogy elvegyék ezt az érzést. Hiszem azt, hogy terápiás értéke van, és ezt sokszor tapasztalom is, különféle partykon, amikor teljesen kikapcsolja az embert és kint hagyja a problémáit (vagy közben jön rá, hogy hogyan kellene kezelnie a dolgokat… megtörtént velem már). Na meg edzésben is tart: sokan 10 km-eket futnak, én inkább 2 órán át táncolok, az legalább több izmot megmozgat, és a koreográfia megtanulása közben még az agy sem marad ki. (rájöttem, hogy én a mozgásokat könnyebben tanulom meg, mint mondjuk egy verset)

Ebben az évben a közelben nézelődtem új konditerem után, ott láttam, hogy van Zumba oktatás is (na felnőtt koromban ismét ráébredtem, hogy azért nem kell aggódni a tánc miatt, az életem része maradt végig, be is szereztettem mindenféle Zumbás játékot X-boxra. :D) és gondoltam megnézem ezt az órát.

Na az első alkalom után rájöttem, hogy ez nem Zumba, hanem valami más, valami több, és átkoztam magamat, hogy most ki kell dobnom a játék CD-ket, mert ami ott 100%, az itt a felére sem elég. :). A tánctanár, Cynthia a személyisége is teljesen megfogott. Hihetetlen érzés fogott el, ugyanis azt éreztem, hogy visszamentem a ’90-es évekbe, annyira felszabadultam. (bár az X-akták sorozat is segített ebben, ugyanis akkor kezdtem el újra megnézni… de ez egy másik poszt témája lesz.)

A régi Népházas emlékek teljesen kitörlődtek, csak az maradt meg bennem, hogy táncolni KELL, létfontosságú. Ja és az edzőtársaimmal is könnyen megtaláltam hangot nem tudnék olyat mondani, akivel problémám van.

Többet kaptam ebben a fél év alatt, mint annak idején évek alatt. Nagyon hálás vagyok, hogy ide tartozhatok, és ha esetleg lesznek kihagyások valami miatt, mindig vissza fogok térni. 🙂

Rendbe tenni a múltat

Már szokásommá vált hogy időről időre a végignézem múltamon azokat a dolgokat és szituációkat, amik engem zavarnak. Ez lehet helyzetek, amiket nem oldottam meg jól és amiatt a másik emberrel a viszony furcsává vált. Ez pl. lehet olyan, hogy valakinek nem adunk meg egy kisebb összeget, majd mind a ketten elfelejtettük, de azért a másik emberrel már nem olyan fesztelen a kapcsolat.

Vagy személy szerint képes vagyok a 3 évvel régebbi dolgokon kattogni, és felhúzni magamat. Miközben ha lenyugszom, és ha megbeszélem a másik féllel és bocsánatot kérek, akkor kiderül, hogy nem is annyira drasztikus és az adott helyzet (amikor éppen készültem végleg leépíteni egy barátságot, de utolsó pillanatban megbeszéltük az ügyet és tisztázódik…ekkor kiderül, hogy én voltam már megint a dráma királynő… 🙂 O:)

De ez tárgyakra is vonatkozhat. Pl. amikor elkezdtem olvasni a Dűnét általánosban, akkor sikerült is tönkretennem a két könyvet. Éveken át hallgathattam, hogy nem tudok vigyázni a dolgokra. De szerettem volna ezt a hibát kiküszöbölni, 20x év múlva egyszer csak mondtam, hogy megtaláltam az eredeti könyveket a Régikönyvek.hu-n, és megrendeltem, és már a polcomon pihenik ki az útjukat. Emiatt megfixeltem a múltamat, és már dolog nem tud bántani, tehát azt az energiát a jövőm megépítésére fordíthatom.

És ez szerintem a kölcsönök esetében is ez lehet a helyzet, még ha csak kis összegű kölcsönökről van szó is.

Ha minél többször csináljuk ezt, annál felszabadultabbak lehetünk. 🙂

Kalandok az utakon

1 hónap van már csak hátra az új autóm megérkezéséig, addig is szorgalmasan gyakorlom a vezetést hétvégente. Eleinte főleg a forgalmat kell megszoknom hogy mellettem azért vannak más autók is, a sávváltásokat és nyáron azért vannak biciklisek/motorosok is. Ezeket hogy kell úgy kikerülni, hogy senki se sérüljön meg, ne üssek el senkit, illetve ne okozzak szívinfarktust.

Azért megfigyeltem, hogy néhány esetben, hogyha sebesség korlátozó tábláknak megfelelően vezetek, akkor a mögöttem lévő autósok eléggé idegesek lesznek, elkezdenek rám villogni, hogy mit képzelek magamról, hogy elállom az utukat az én T betűs autómmal. Jelenleg inkább lelassítok, ha olyan esetet látok, ami még nem megy egyből a megoldás. Emiatt kaptam egy olyan oldalt, ami a sebességtúllépéssel foglalkozik, hogy meddig mehetek el, hogy abból ne legyen büntetés.

Pl. volt egy fehér autó, ami be akart kanyarodni egy mellékútra (azt hiszem Csákváron) lelassítottam, vártam, hogy bekanyarodjon, erre hátam mögött egy fekete Audis elkezdett rám dudálni. Én ilyenkor próbálom magamat nem felidegesíteni, mert a lehető legjobb tudásom szerint jártam el, viszont az tény, hogy meg kell szoknom egy bizonyos típusú embereket. De jó úton haladok abban, hogy ez sikerüljön.

Múlthét végén M1-esen jártam és éppen újították fel. Azaz a 2 sávból csak 1 volt járható, az is 60-as táblával. Én betartottam, erre mögöttem a kamionos kb. 4x rám villogott, pedig kicsivel többel mentem, de még úgy sem tetszett neki. Amikor véget ért a gyorsítottam és elhúztam előle, hogy ne zavarjam.

Nagyjából már megy az autópályán lévő vezetés, és már tudom, hogy mikor kell megelőzni az autót. (azt is megfigyeltem, hogyha retro zenéket hallgatok, tehát 50-60-70-80-as évekbelit, akkor sokkal jobban megy a vezetés) Egyik alkalommal kamiont előzők a belső sávban, és kb. nem jött semmi -mert enélkül én nem kezdek neki -, 2 másodperc múlva jött egy Audis… csak úgy feltűnt a semmiből, jöhetett vagy 150 km/h-val. Jóvanna, megyek már megyek… 😀 Egy kis türelmet szeretnék kérni, amíg visszamegyek a külsőbe.

Vezetés közben arra jöttem rá, hogy ez a dolog annyira nem az ördögtől való, csak nagyon-nagyon sokat kell gyakorolni. És úgy hozzá lehet szokni, hogy már észre sem vesszük, hogy hányasban vagyunk, hogy váltunk, hanem élvezzük az utazást.

Új oldal, régi tartalom

Üdv az új oldalamról. Sokáig gondolkoztam, hogy jó lenne egy saját .hu-s oldal, ami csak az enyém. Nincs kötelező reklám, amit sokáig nem értettem, miért rak a wordpress.com a posztjaim után. Aztán megértettem, hogyha ingyenesen akarom az oldalukat használni, akkor ennek ára van.

Idővel fog még fejlődni, ez csak kezdetleges állapot. De mivel az oldal kinézete most már csak rajtam múlik, ideje még jobban megismernem a html, css, és társaikat. Szerencsére már tudom, hogy hol kell elindulnom. A régi oldalamat nem fogom megszüntetni, de innentől kezdve már itt fogok írni. Jó szórakozást és köszönöm a bizalmat! 🙂